Üdvözöljük a Hevesi Sándor Színtársulat honlapján!
Köszönjük, hogy meglátogatott bennünket. Múltunk, jelenünk történései jövőbeli terveink, művészi szándékaink feltárulnak Ön előtt. Reméljük kedvét leli a látottakban és rendszeres látogatónkká válik! Kellemes kutakodást, nézelődést, ismerkedést kívánunk!

Elismerő oklevelet kapott társulatunk! 2019. január 29.

 Újabb kitüntető elismerésben részesült társulatunk!

Budapest XIII. kerület Önkormányzata a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett  ünnepség keretében a kerületben működő több művészeti csoport – közöttük a HEVESI SÁNDOR SZÍNTÁRSULAT – 2018 évi művészi teljesítményét ismerte el és jutalmazta Elismerő Oklevéllel.

A megtisztelő elismerést Holopné Schramek Kornélia alpolgármester asszony adta át az érintetteknek, így többek között Rácz Ferencnek a társulat rendező-, vezetőjének.

Tárgyilagos köszönetnyilvánítás 2018. november 01.

Megtörtént!

Túl vagyunk rajta!

Így utólag, visszatekintve eszméltünk rá: mekkora fába vágtuk a fejszénket ezzel a gálaműsorral!

Valóban. Magam sem emlékszem rá, hogy ilyen sokrétű, összetett, nagyszámú szereplőgárdát felvonultató, technikai értelemben is szerteágazó feladatokkal tarkított produkciót valaha is színpadra állítottunk volna. Szerénytelenség nélkül állíthatom: fejszénk nem csorbult ki, s hogy további kéziszerszámos hasonlattal éljek, – a bicskánk is  épségben megúszta, nem törött bele a megvalósításba.

Sőt!

Mondom sőt! Ennyi örömteli megelégedett hangot tán megengedhetek magamnak  annak ellenére, hogy jól tudom:  egy produkció nyilvánosság előtti magasztalása, a hozsannázó hangok nem tartozhatnak a rendező hatáskörébe, korántsem azért mert úgymond non comme il faut, egyszerűen azért, mert a történtekben meglehetősen érintett, ergo kellő objektivitása hiányában arra nem lehet alkalmas! A rendező ez esetben legyen szerény és mértéktartó! A kritika, a bírálat, az elismerés a független kívülállók dolga.

Mint ahogy a szépszámú jelenlévők, a telt házas közönség (300 férőhely) soraiból meg is tették azt jó néhányan. Elmarasztaló, kritikai észrevétel több ízben csupán a gálaműsor időtartamával kapcsolatosan fogalmazódott meg. Hááát igen… 18 óra 6 perckor sötétült el  a nézőtér, és 21 óra 50-kor csendesedett el a közönség hosszan tartó tapsvihara. Ez ugyebár 224 perc összesen, vagyis 3 óra 44 perc. Ám ha a cca. 20 perces szünettel nem számolunk, úgy a tiszta játékidő “csupán” 3 óra 20 egynéhány percre rövidül.

Nincs apelláta. A számadatok felől nézve meg kell hajolnunk a kritika jogossága előtt. Másfelől közelítve azonban – egy kis magyarázkodó kitérővel – engedtessék meg nekem, hogy megvédjem a történteket. Magyarázkodásomat alátámasztom a pszichológiatudomány által közismert effektus törvény egyik folyamodványának idecitálásával, amely így szól: „A dicsérő szót akkor is hajlamosak vagyunk elfogadni, magunkévá tenni, ha nem minden tekintetben objektív, a kritikai észrevételeket pedig hajlamosak vagyunk visszautasítani még akkor is, ha azok minden tekintetben objektívek, helyénvalók!” Vagyis életbe lép az egészséges én-védelmi mechanizmus, tehát áthárítunk, kompenzálunk, azaz kiegyenlítünk… stb.)

Magam is ekként cselekszem. Kiegyenlítek, azaz alkalmazom a jól bevált „igen, de…” technikát: igen elismerem, hogy kicsit hosszabbra sikeredett, de, minden kritikai hang igyekezett gyorsan hozzátenni, azért nagyon jól szórakoztunk. Na, ugye! Áthárítok továbbá. Tessék észrevenni: nem azt mondtam két bekezdéssel ezelőtt, hogy meg kell hajolnom a kritika jogossága előtt, hanem többes számot használtam, hajolnunk írtam, vagyis nagyon ügyesen áthárítottam a felelősségem egy részét a másokra.

Komolyra fordítva a szót! Tényleg nem áthárító szándékkal osztom meg ezzel kapcsolatos dilemmáinkat.

Egyetlen egyszer adatik meg mindenki életében, hogy méltóképpen megünnepelje 60. születésnapját. Különösen érvényes ez sok embert érintő közösségekre, így a mi társulatunkra is. Köszöntőmben hivatkoztam is a nagyérdeműnek erre: több mint 170 kollégát foglalkoztatott a csoport egy emberöltő alatt, közel 650 előadást, 85 bemutatót tartott.

Mindezeken túlmenően néhány alapvető igénynek is eleget kellett tenni. Nevezetesen:

  • minden társulati tag lépjen színpadra;
  • ezen túlmenően kapjon szereplési lehetőséget néhány korábbi emblematikus társulati tagunk is;
  • a műsor adjon viszonylagos áttekintést, hű képet a társulat 60 évéről, repertoárjának, műsor-politikájának felvázolásán keresztül;
  • legyen szórakoztató, emlékezetes, mind a közönség, mind pedig a fellépők számára;
  • igazodjon az adott színpadi technika lehetőségeihez, ugyanakkor látványát tekintve legyen méltó az esemény rangjához.

A feladat tehát adott volt. Hogyan adjunk számot erről a hatvan évről, röviden tömören, de mégis áttekinthető, élvezető és főként szórakoztató módon a fentiekre is tekintettel?

Ami történt, megtörtént! Immáron történelem. Az előkészületek, a tervezés, a szervezés, az egyeztetés, szerkesztés, a próbafolyamatok viszontagságairól, a technikai nehézségekről szó se essék. Ez hétköznapi velejárója egy produkció megszületésének. Ami megmarad az a függöny mögött és előtt történtek feszült izgalmának az emléke, a lubickoló szerepjáték társas öröme, a boldogságos egymásra találások és összeölelkezések megható mozzanatai. A „hic et nunc”, vagyis az illékony „itt és most” végtelenbe nyúló pillanatának semmihez nem hasonlítható eksztatikus boldogsága, a kipirult örömteli könnyes szemek, az egymásba kapaszkodás megható látványa.

Köszönet érte minden résztvevőnek, fellépőnek, alkotónak, háttérmunkásnak, szervezőnek, támogatónak és segítőnek egyaránt.

Végezetül kommentár nélkül néhány reagálás:

 

Gratula, még sok szép évet drága Hevesi!

Várhegyi Laci

Váradiné Paunoch Judit

Mindenkinek GRATULAAAAAAAAAAAA…….. együtt és külön-külön is… (Ebbe a sikerbe beleértendők a háttérben munkálkodók is!)

Pussssssz, Jutka

Drága Feri!

Köszönöm a tegnap esti élményt, nagyon jól éreztük magunkat!

Időt, munkát, energiát nem kímélve tettetek ki maximálisan magatokért e jeles évfordulón.

Kívánok Neked és az egész társulatnak még további évtizedeket ilyen aktivitásban, sikerekben, mindenki örömére!

Millió puszi, ölelés!

Kiss Rita

Kedves Rácz Ferenc!

Köszönjük szépen a képeket, és gratulálunk a sikeres gálaműsorhoz!

 Üdvözlettel:

Kristóf Ágota Gina
kulturális szervező, népművelő

A LÁNG Művelődési Központ honlapján megjelent tudósítás

A Hevesi Sándor Színtársulat 60. jubileumi gálaműsorát 2018. október 27-én, szombaton 18 órai kezdettel tartotta a Láng Művelődési Központ színháztermében. Nagyon Boldog Születésnapot kívánunk a Színtársulatnak, és gratulálunk a színvonalas és rendkívül jól szerkesztett műsorhoz! Továbbá köszönjük Budapest Főváros XIII. Kerület Önkormányzatának a támogatását, mely nélkül ez a műsor sem jöhetett volna létre!

A gálaműsorról készült képanyagot az alábbi linken tekinthetik meg:

http://hevesiszintarsulat.hu/galeria/kepgaleriak/nggallery/galeria-oldalon-megjeleno/60-%C3%A9ves-a-HEVESI—g%C3%A1lam%C5%B1sor

Fotókat készítette: Favics Péter fotóművész.

Budapest, 2018. november 1.

Rácz Ferenc

    a társulat rendezője

 

Hevesi 60 avagy néhány jó tanács izgulós szereplőknek 2018. november 01.

Az alant található levelet, a premier előtti nap délutánján szándékoztam elemailezni minden társulati tagnak. Mégpedig azzal a nem tagadott szándékkal, hogy a bemutató előtt óhatatlanul fellépő feszültséget, görcsöt, izgalmat feloldjam. Rám nem jellemző önbizalommal hittem ugyanis abban, hogy a tőlem már lassan megszokott, eszement, ugyanakkor humorosnak szánt írásommal sokat segítek a várakozásteljes órák elviselésében.

De nem küldtem el.

Mert hirtelen megjelent előttem egy jelenet (nem én írtam, tehát hiteles), ahogy a legjobb barát áll a haldokló ágyánál, felülteti, hátba vágja és kedélyesen megfenyegeti az ujjával: ne szimulálj öregfiú, pattanj fel, ne lopd itt a napot! A haldokló nem kacag felszabadultan, ugyanis már minden humorérzékét elvesztette.

Tudom, hogy erős az analógia, de arra gondoltam, hogy talán nem minden szereplő van a humoránál, hagyjuk a haldoklót főni a saját levében, holnapra úgyis eljön a feltámadás.

Elküldtem viszont Rácz Ferinek, hogy mit nem küldtem el. Feri azt tanácsolta, hogy olvassam fel a gálaműsort értékelő társulati ülésen. Így történt. Ennyit az előzményekről. Íme, a levél:

 

Drága barátaim, kedves társulati tagságban szenvedők!

 

Holnap nagy megmérettetés előtt áll társulatunk, melynek házi szerzőjeként, kötelességem megszólalni és áradó biztatásban kitörni, annak érdekében, hogy a gálaműsor valamennyi résztvevője tudása legjavát adhassa, mindannyiunk örömére és hasznára.

Talán nem köztudott rólam, de évekig tanulmányoztam a bemutató előtti jó kívánságok és babonák összességét, s megfordultam számos könyvtárban, levéltárban, múzeumban és kocsmában, ez utóbbiban azért, mert szeretem a híg rizling nagyfröccsöt, sok borral. Bizton állíthatom tehát, hogy ma már senki nem jobb nálam, e meglehetősen szövevényes, ugyanakkor vegytiszta tünet-együttest illetően.

Bevallom, hogy magam is babonás vagyok, színdarabírás előtt sosem gondolok a parlagi szurikáták párzási szokásaira, s messze elkerülöm az M7-es autópályát, amikor az M3-ason megyek. Ha pedig abbahagyom az írást, átköpök a bal vállam felett, s elkántálom a rontásűző verset:

Ha fiú vagy nem volt Barbied,

legjobb színdarab a Karbid.

De nem rólam van most szó, hanem kutatásaim eredményéről, melynek zanzásított változatát 5+1 pontban foglaltam össze, egyfelől, mert így érthetőbb, másfelől meg ki emlékszik már erre? Tekinthetjük ezt az elaborátumot a premierre készülő társulati tagok kiskátéjának is.

Íme!

1.

Biztos a siker, ha a premier előtti napon, a színjátszó egyed, megeszik három szurtos trottylert, binális apropóval, esetleg robotonnal enyhén fűszerezve, de semmiképpen se aprehendával, mert az jelentős szerepvesztéssel járhat.

2.

Totális a kirobbanó tetszésnyilvánítás, abban az esetben, ha a színjátszó egyed, a nagy napot megelőző estén, lefekvés előtt felkel, fogat mos és mustrángos kóricával öblöget. Ha betekeri magát orbitális lódingba, nagyot toppant a kezével és háromszor elmormolja a következő blikkfangos aperitifet, mi szerint:

Nagyon csípem ezt a srácot,

távolítsátok el Ráczot!

Nos, akkor, egyfelől többször visszatapsolják jelenete végeztével, másfelől tekinthető e siker egy búcsúfellépés vigaszdíjának is.

Ha viszont balsafából hajlít magának láncos buzogányt és pepita perpatvart kerít a nyaka köré, úgy minden következmény nélkül vághatja maga elé a korszakos szavakat, mi szerint:

Azzal tiszteljétek HIP-et,

hogy fülébe tesztek chip-et.

3.

A premier reggelén semmiképpen sem szabad remajos korfut enni. A korfu, még kártolt formájában sem színjátszó-barát, ám remajosan kifejezetten siker-aberrált, ami a korszerű színjátszást eltolja a súgólyuk irányába. A súgólyuk kiváltható mással is, de az ne legyen semmiképp szalmakazal, vagy e-mail cím. Ha valaki mégis oly elvetemült, hogy rácuppan a remajos korfura, számoljon azzal, hogy az összes szerepét Morvai Pali veszi át tőle, majd pedig Moliere, s mire visszakapja, még Demeter Laci se ismer rá.

4.

Egyes brit tudósok szerint, premier napján tilos a porhanyós rákfene. Egyelőre nem tudják, hogy ez mi, de hogy tilos, azt több, e tárgyban írt tanulmány is igazolja.

5.

Fellépés előtt javasolt házi béka alkalmazása az idegek lenyugtatására. A békát le kell nyelni, ez nem jelent problémát, hiszen a próbafolyamat során, a rendezői instrukciók végrehajtásával, ezt több ízben megteszi az érintett.

+ 1.

Van egy, azaz egy, olyan hiedelmen alapuló babona is, amit tudományos kutatások, szakmai tapasztalatok ugyan nem támasztottak alá, de, Andor nagybátyám egy-komájának Dikics Gyimótnak az unokahúga, bizonyos Furmányos Evetke gyerekkori barátnőjének távoli ismerőse, Kösöntyű Zuárd, aki az eső elől véletlenül egy színházi nézőtérre menekült, így joggal feltételezhetjük, hogy köze van a színjátszáshoz, na szóval ő, vagy valaki más határozottan állította, hogy a módszer már valahol bevált. E szerint, a bemutató előadásra abszolút szövegtudással, jelenetre lebontott, magabiztos mozgáskultúrával, a színjátszás iránti alázattal, a partnerek munkájának megbecsülésével kell érkezni, s akkor borítékolható a siker.

Barátaim!

Én csak egy egyszerű házi szerző vagyok. De, ha engem kérdeztek…Senki?

Ígérem, hogy a premier után sok sikert fogok kívánni a gálaműsorhoz.

Hogy miért nem előtte?

Mert elképesztően babonás vagyok, ha még nem említettem volna.

HIP

60 éves a HEVESI SÁNDOR SZÍNTÁRSULAT 2018. október 08.

Kedves  Törzsközönségünk, Társulatkedvelő Barátaink, Hűséges Állandó Nézőink, Jelenlegi és Volt Kollégák, Pályatársak, Érdeklődők, Szimpatizánsok, Kíváncsiskodók…!

Egyszóval: MINDENKI!

Igen szép, kerek évfordulóhoz érkezett társulatunk. Idén októberben ünnepeljük társulatunk fennállásának 60. évfordulóját. Erre az ünnepi alkalomra nagyszabásúnak ígérkező gálával készülünk, melyre ez úton is tisztelettel invitálunk minden velünk rokonszenvező ismerős és ismeretlen érdeklődőt!

 

Innen indultunk: 

 

és itt tartunk jelenleg: 

 

Minden további kulisszatitok a gálaműsorunkból remélhetőleg kiderül!

Tisztelettel,

Rácz Ferenc

AZ ÉLET, MINT OLYAN… Vendégjáték Szabadegyházán – Kritika 2018. április 04.

Az élet, mint olyan…

Ez a címe Radványi Ervin írásaiból összeállított szerzői estjének, melyet a Hevesi Sándor Színtársulat mutatott be színpadunkon 2018. március 3-án.

Radványi Ervin 1931-ben született, ma is élő író. Az írói munkásságát jellemző ironikus, szatirikus szemléletmódot az előadás ha lehet még tovább erősítette.   A vidám darabok tükröt állítanak elénk saját magunk és a környezetünkben élők megítélésére vagy épp felismerésére, és elgondolkodtatnak azon, hogy vajon az élet tényleg erről szól? És valóban… Rácz Ferenc, az amatőr színészekből álló társaság rendezője, valósághűen ábrázolta egy ember életének küzdelmeit, örömeit a megszületéstől az eltávozásig. Keserédes kacagás hallatszott a közönség soraiból, hiszen magára ismerhetett küzdelmeiben minden korosztály.

 

(Az előadásról készült videofelvétel idekattintva megtekinthető.)

 

Az Atyák és fiúk című jelenet egy vicces, ugyanakkor ismerős konfliktust mutatott be apa és fia között, mindkét fél szemszögéből bemutatva az örök ellentétet két generáció között. Az apa szerepét Demeter László, a fiú szerepét Morvai Pál, a narrátor és békéltető szerepét Czibók Marcell játszotta.

Németh Szilvia a Bugylibicska című monológgal örvendeztetett meg minket, mely egy fiatal, gazdag hölgy unalmas napjaiba csöppenő váratlan találkozás története.

A legnagyobb derültséget a Poshadváralja című részlet okozta, mely egy kis falucskában játszódó, csipp-csupp ügyeket kibontakoztató történet. A főszerepben Kis-Dörnyei Nórát láthattuk, aki fantasztikus mimikával alakította a minden lében kanál és bőbeszédű nénikét, aki ügyes-bajos dolgait intézendő találkozik a falu utcáin a szomszéddal, a plébánossal, kedves és kevésbé kedves ismerősével és bolti árussal. Természetesen mindenki számára van mondanivalója, és véleményét előszeretettel hangoztatja, akkor is, ha a hallgató fél nem akar róla tudni. A további szerepekben Kiss Csaba, Komrnik András, Bleil Orsolya, Demeter László, Czibók Marcell és Németh Szilvia brillírozott.

Az Andaxin kora című humoreszket Demeter László adta elő. A kacagtató történet könnyeket csalt szemünkbe, hol igazságtartalma, hol bohókás volta miatt.

Az estére az utolsó jelenet tette fel a koronát, mely a Vartyogó mocsarak címet viselte. Kiss Csaba, Kovács Rita, Kis-Dörnyei Nóra, Morvai Pál és Komornik András képezte részét a mulatságos sztorinak, mely méltó befejezése volt a vidám estnek.

Az este igazán családiasra sikeredett, hiszen annak ellenére, hogy teltházas előadásra készültünk, összesen huszonhárman élvezhettük az előadást. A színészek és a rendező úr javára szóljon, hogy ők olyan fantasztikus élményben részesítettek bennünket, mintha 180 ember előtt játszottak volna! Azért sem érdemes részletezni az egyes jeleneteket, mert nem lehet visszaadni annak az estének a légkörét, a felszabadultság érzését, amivel a kitörő kacagás könnyített a munkás hétköznapok terhét viselő nézők vállán. Felejthetetlen és csodás élmény volt, és nagyon köszönjük a 60 éves fennállását ünnepelő Hevesi Sándor Színtársulatnak, hogy a fogadtatás ellenére ilyen színvonalas műsorral örvendeztettek meg bennünket! Hálásak vagyunk érte, hogy belépődíj fizetése nélkül, a mi kis falunkból lábunkat sem kitéve, egy este erejéig elfelejthettük a magunk csipp-csupp ügyeit, az élet nehézségeit, terheit, és önfeledten kacagva megkönnyebbülhettünk kicsit!

 

Omischl Erika