Üdvözöljük a Hevesi Sándor Színtársulat honlapján!
Köszönjük, hogy meglátogatott bennünket. Múltunk, jelenünk történései jövőbeli terveink, művészi szándékaink feltárulnak Ön előtt. Reméljük kedvét leli a látottakban és rendszeres látogatónkká válik! Kellemes kutakodást, nézelődést, ismerkedést kívánunk!

Megtisztelte jelenlétével előadásunkat a szerző: Radványi Ervin! 2019. május 06.

 

Társulatunk egy emlékezetes kánikulai hétvégén, 2012. június 19-én tartotta premierjét RADVÁNYI ERVIN: “Az élet, mint olyan…” című szerzői estjének.

A bemutató nem remélt kirobbanó sikerén felbuzdulva nagy merészen felkerestük és felkértük a szerzőt, tisztelje meg jelenlétével a második előadásunkat.

Amint ez a mellékelt kép bizonyítja: az előadás és megismerkedésünk 2012. november 6-án rendben megtörtént.

Aztán teltek-múltak az évek, egymást követték az újabb bemutatók, új helyszínek, jöttek új kollégák, ám ez a produkciónk makacsul követelte az ismételt színrevitelét, szépen komótosan növelve előadásainak számát. A nem hivatásos – nevezzük nevén – az amatőr státuszú társulatok nemigen dúskálhatnak rendszeres fellépési lehetőségekben. E tekintetben mi nem lehetünk elégedetlenek. Thália istenasszony jóságos kegyeit élvezve, többnyire tizennégyet, tizenhetet játszunk évente, vagyis – színházi évadban számolva – átlagban havi kettőt. S egyszer csak azt vettük észre, hogy az”Élet, mint olyan…” túlhaladta a tízet és megállíthatatlanul ostromolja a második x-et. (Ebben az évben még van két lekötött fix dátumunk.)

A megszépült, újjávarázsolt otthonunk, a Láng Művelődési Központ vezetősége nemrégiben egy váratlan felkéréssel örvendeztetett meg bennünket. Ismét egy egész estét tölthetünk a nagy színpadon! Ennél jobb alkalom nem kínálkozott, hogy eggyel gyarapítsuk megint a társulat igen kedvelt produkciójának a számát, s egyúttal módot teremtve arra, is hogy méltó körülmények között ismét körünkben tudhassuk a szerzőt, Radványi Ervint.

Örömünkre az idős mester hezitálás nélkül elfogadta meghívásunkat. Így vált igazi ünneppé 2019. május 4-e estéje, “Az élet, mint olyan… 14., kissé felújított, a premierhez képest képi-, látványvilágában feldúsított, de tartalmában változatlan minőségű előadása. Az évek során bekövetkezett kényszerű szereplőváltások ellenére a közönség reakciói bizonyítékul szolgálnak Radványi Ervin írásainak időtlenségére, nagyszerű humorának változatlan erejére. Az est szereplői Radványi Ervin jóvoltából önfeledten lubickolhatnak szerepeikben, örvendezve élvezhetik a hálás közönség reakcióit, a megérdemelt sikert.

Az előadás másnapján az alábbi üzenetet kaptam Radványi Ervintől: “Ferikém, arra kérlek, tedd a közös fotónk alá az alábbiakat:”

Kedves Barátaim! Hevesi Sándor Színtársulat! 

Örömmel néztem újra “Az élet, mint olyan…” című szerzői estemet, a bemutató utáni tizennegyedik előadást. Tapasztalatom szerint a siker ezúttal is bejött, tehetségetek, otthonosságotok a humor más-más változataiban most is elérte célját.

Köszönöm!

Radványi Ervin

Tisztelt Mester!

Kérésed számomra parancs!

 

Tisztelettel és köszönettel,

Rácz Ferenc
a társulat rendezője

 Az előadásról készült további képek ide kattintva érhetőek el.

 

Elismerő oklevelet kapott társulatunk! 2019. január 29.

 Újabb kitüntető elismerésben részesült társulatunk!

Budapest XIII. kerület Önkormányzata a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett  ünnepség keretében a kerületben működő több művészeti csoport – közöttük a HEVESI SÁNDOR SZÍNTÁRSULAT – 2018 évi művészi teljesítményét ismerte el és jutalmazta Elismerő Oklevéllel.

A megtisztelő elismerést Holopné Schramek Kornélia alpolgármester asszony adta át az érintetteknek, így többek között Rácz Ferencnek a társulat rendező-, vezetőjének.

Tárgyilagos köszönetnyilvánítás 2018. november 01.

Megtörtént!

Túl vagyunk rajta!

Így utólag, visszatekintve eszméltünk rá: mekkora fába vágtuk a fejszénket ezzel a gálaműsorral!

Valóban. Magam sem emlékszem rá, hogy ilyen sokrétű, összetett, nagyszámú szereplőgárdát felvonultató, technikai értelemben is szerteágazó feladatokkal tarkított produkciót valaha is színpadra állítottunk volna. Szerénytelenség nélkül állíthatom: fejszénk nem csorbult ki, s hogy további kéziszerszámos hasonlattal éljek, – a bicskánk is  épségben megúszta, nem törött bele a megvalósításba.

Sőt!

Mondom sőt! Ennyi örömteli megelégedett hangot tán megengedhetek magamnak  annak ellenére, hogy jól tudom:  egy produkció nyilvánosság előtti magasztalása, a hozsannázó hangok nem tartozhatnak a rendező hatáskörébe, korántsem azért mert úgymond non comme il faut, egyszerűen azért, mert a történtekben meglehetősen érintett, ergo kellő objektivitása hiányában arra nem lehet alkalmas! A rendező ez esetben legyen szerény és mértéktartó! A kritika, a bírálat, az elismerés a független kívülállók dolga.

Mint ahogy a szépszámú jelenlévők, a telt házas közönség (300 férőhely) soraiból meg is tették azt jó néhányan. Elmarasztaló, kritikai észrevétel több ízben csupán a gálaműsor időtartamával kapcsolatosan fogalmazódott meg. Hááát igen… 18 óra 6 perckor sötétült el  a nézőtér, és 21 óra 50-kor csendesedett el a közönség hosszan tartó tapsvihara. Ez ugyebár 224 perc összesen, vagyis 3 óra 44 perc. Ám ha a cca. 20 perces szünettel nem számolunk, úgy a tiszta játékidő “csupán” 3 óra 20 egynéhány percre rövidül.

Nincs apelláta. A számadatok felől nézve meg kell hajolnunk a kritika jogossága előtt. Másfelől közelítve azonban – egy kis magyarázkodó kitérővel – engedtessék meg nekem, hogy megvédjem a történteket. Magyarázkodásomat alátámasztom a pszichológiatudomány által közismert effektus törvény egyik folyamodványának idecitálásával, amely így szól: „A dicsérő szót akkor is hajlamosak vagyunk elfogadni, magunkévá tenni, ha nem minden tekintetben objektív, a kritikai észrevételeket pedig hajlamosak vagyunk visszautasítani még akkor is, ha azok minden tekintetben objektívek, helyénvalók!” Vagyis életbe lép az egészséges én-védelmi mechanizmus, tehát áthárítunk, kompenzálunk, azaz kiegyenlítünk… stb.)

Magam is ekként cselekszem. Kiegyenlítek, azaz alkalmazom a jól bevált „igen, de…” technikát: igen elismerem, hogy kicsit hosszabbra sikeredett, de, minden kritikai hang igyekezett gyorsan hozzátenni, azért nagyon jól szórakoztunk. Na, ugye! Áthárítok továbbá. Tessék észrevenni: nem azt mondtam két bekezdéssel ezelőtt, hogy meg kell hajolnom a kritika jogossága előtt, hanem többes számot használtam, hajolnunk írtam, vagyis nagyon ügyesen áthárítottam a felelősségem egy részét a másokra.

Komolyra fordítva a szót! Tényleg nem áthárító szándékkal osztom meg ezzel kapcsolatos dilemmáinkat.

Egyetlen egyszer adatik meg mindenki életében, hogy méltóképpen megünnepelje 60. születésnapját. Különösen érvényes ez sok embert érintő közösségekre, így a mi társulatunkra is. Köszöntőmben hivatkoztam is a nagyérdeműnek erre: több mint 170 kollégát foglalkoztatott a csoport egy emberöltő alatt, közel 650 előadást, 85 bemutatót tartott.

Mindezeken túlmenően néhány alapvető igénynek is eleget kellett tenni. Nevezetesen:

  • minden társulati tag lépjen színpadra;
  • ezen túlmenően kapjon szereplési lehetőséget néhány korábbi emblematikus társulati tagunk is;
  • a műsor adjon viszonylagos áttekintést, hű képet a társulat 60 évéről, repertoárjának, műsor-politikájának felvázolásán keresztül;
  • legyen szórakoztató, emlékezetes, mind a közönség, mind pedig a fellépők számára;
  • igazodjon az adott színpadi technika lehetőségeihez, ugyanakkor látványát tekintve legyen méltó az esemény rangjához.

A feladat tehát adott volt. Hogyan adjunk számot erről a hatvan évről, röviden tömören, de mégis áttekinthető, élvezető és főként szórakoztató módon a fentiekre is tekintettel?

Ami történt, megtörtént! Immáron történelem. Az előkészületek, a tervezés, a szervezés, az egyeztetés, szerkesztés, a próbafolyamatok viszontagságairól, a technikai nehézségekről szó se essék. Ez hétköznapi velejárója egy produkció megszületésének. Ami megmarad az a függöny mögött és előtt történtek feszült izgalmának az emléke, a lubickoló szerepjáték társas öröme, a boldogságos egymásra találások és összeölelkezések megható mozzanatai. A „hic et nunc”, vagyis az illékony „itt és most” végtelenbe nyúló pillanatának semmihez nem hasonlítható eksztatikus boldogsága, a kipirult örömteli könnyes szemek, az egymásba kapaszkodás megható látványa.

Köszönet érte minden résztvevőnek, fellépőnek, alkotónak, háttérmunkásnak, szervezőnek, támogatónak és segítőnek egyaránt.

Végezetül kommentár nélkül néhány reagálás:

 

Gratula, még sok szép évet drága Hevesi!

Várhegyi Laci

Váradiné Paunoch Judit

Mindenkinek GRATULAAAAAAAAAAAA…….. együtt és külön-külön is… (Ebbe a sikerbe beleértendők a háttérben munkálkodók is!)

Pussssssz, Jutka

Drága Feri!

Köszönöm a tegnap esti élményt, nagyon jól éreztük magunkat!

Időt, munkát, energiát nem kímélve tettetek ki maximálisan magatokért e jeles évfordulón.

Kívánok Neked és az egész társulatnak még további évtizedeket ilyen aktivitásban, sikerekben, mindenki örömére!

Millió puszi, ölelés!

Kiss Rita

Kedves Rácz Ferenc!

Köszönjük szépen a képeket, és gratulálunk a sikeres gálaműsorhoz!

 Üdvözlettel:

Kristóf Ágota Gina
kulturális szervező, népművelő

A LÁNG Művelődési Központ honlapján megjelent tudósítás

A Hevesi Sándor Színtársulat 60. jubileumi gálaműsorát 2018. október 27-én, szombaton 18 órai kezdettel tartotta a Láng Művelődési Központ színháztermében. Nagyon Boldog Születésnapot kívánunk a Színtársulatnak, és gratulálunk a színvonalas és rendkívül jól szerkesztett műsorhoz! Továbbá köszönjük Budapest Főváros XIII. Kerület Önkormányzatának a támogatását, mely nélkül ez a műsor sem jöhetett volna létre!

A gálaműsorról készült képanyagot az alábbi linken tekinthetik meg:

http://hevesiszintarsulat.hu/galeria/kepgaleriak/nggallery/galeria-oldalon-megjeleno/60-%C3%A9ves-a-HEVESI—g%C3%A1lam%C5%B1sor

Fotókat készítette: Favics Péter fotóművész.

Budapest, 2018. november 1.

Rácz Ferenc

    a társulat rendezője

 

Hevesi 60 avagy néhány jó tanács izgulós szereplőknek 2018. november 01.

Az alant található levelet, a premier előtti nap délutánján szándékoztam elemailezni minden társulati tagnak. Mégpedig azzal a nem tagadott szándékkal, hogy a bemutató előtt óhatatlanul fellépő feszültséget, görcsöt, izgalmat feloldjam. Rám nem jellemző önbizalommal hittem ugyanis abban, hogy a tőlem már lassan megszokott, eszement, ugyanakkor humorosnak szánt írásommal sokat segítek a várakozásteljes órák elviselésében.

De nem küldtem el.

Mert hirtelen megjelent előttem egy jelenet (nem én írtam, tehát hiteles), ahogy a legjobb barát áll a haldokló ágyánál, felülteti, hátba vágja és kedélyesen megfenyegeti az ujjával: ne szimulálj öregfiú, pattanj fel, ne lopd itt a napot! A haldokló nem kacag felszabadultan, ugyanis már minden humorérzékét elvesztette.

Tudom, hogy erős az analógia, de arra gondoltam, hogy talán nem minden szereplő van a humoránál, hagyjuk a haldoklót főni a saját levében, holnapra úgyis eljön a feltámadás.

Elküldtem viszont Rácz Ferinek, hogy mit nem küldtem el. Feri azt tanácsolta, hogy olvassam fel a gálaműsort értékelő társulati ülésen. Így történt. Ennyit az előzményekről. Íme, a levél:

 

Drága barátaim, kedves társulati tagságban szenvedők!

 

Holnap nagy megmérettetés előtt áll társulatunk, melynek házi szerzőjeként, kötelességem megszólalni és áradó biztatásban kitörni, annak érdekében, hogy a gálaműsor valamennyi résztvevője tudása legjavát adhassa, mindannyiunk örömére és hasznára.

Talán nem köztudott rólam, de évekig tanulmányoztam a bemutató előtti jó kívánságok és babonák összességét, s megfordultam számos könyvtárban, levéltárban, múzeumban és kocsmában, ez utóbbiban azért, mert szeretem a híg rizling nagyfröccsöt, sok borral. Bizton állíthatom tehát, hogy ma már senki nem jobb nálam, e meglehetősen szövevényes, ugyanakkor vegytiszta tünet-együttest illetően.

Bevallom, hogy magam is babonás vagyok, színdarabírás előtt sosem gondolok a parlagi szurikáták párzási szokásaira, s messze elkerülöm az M7-es autópályát, amikor az M3-ason megyek. Ha pedig abbahagyom az írást, átköpök a bal vállam felett, s elkántálom a rontásűző verset:

Ha fiú vagy nem volt Barbied,

legjobb színdarab a Karbid.

De nem rólam van most szó, hanem kutatásaim eredményéről, melynek zanzásított változatát 5+1 pontban foglaltam össze, egyfelől, mert így érthetőbb, másfelől meg ki emlékszik már erre? Tekinthetjük ezt az elaborátumot a premierre készülő társulati tagok kiskátéjának is.

Íme!

1.

Biztos a siker, ha a premier előtti napon, a színjátszó egyed, megeszik három szurtos trottylert, binális apropóval, esetleg robotonnal enyhén fűszerezve, de semmiképpen se aprehendával, mert az jelentős szerepvesztéssel járhat.

2.

Totális a kirobbanó tetszésnyilvánítás, abban az esetben, ha a színjátszó egyed, a nagy napot megelőző estén, lefekvés előtt felkel, fogat mos és mustrángos kóricával öblöget. Ha betekeri magát orbitális lódingba, nagyot toppant a kezével és háromszor elmormolja a következő blikkfangos aperitifet, mi szerint:

Nagyon csípem ezt a srácot,

távolítsátok el Ráczot!

Nos, akkor, egyfelől többször visszatapsolják jelenete végeztével, másfelől tekinthető e siker egy búcsúfellépés vigaszdíjának is.

Ha viszont balsafából hajlít magának láncos buzogányt és pepita perpatvart kerít a nyaka köré, úgy minden következmény nélkül vághatja maga elé a korszakos szavakat, mi szerint:

Azzal tiszteljétek HIP-et,

hogy fülébe tesztek chip-et.

3.

A premier reggelén semmiképpen sem szabad remajos korfut enni. A korfu, még kártolt formájában sem színjátszó-barát, ám remajosan kifejezetten siker-aberrált, ami a korszerű színjátszást eltolja a súgólyuk irányába. A súgólyuk kiváltható mással is, de az ne legyen semmiképp szalmakazal, vagy e-mail cím. Ha valaki mégis oly elvetemült, hogy rácuppan a remajos korfura, számoljon azzal, hogy az összes szerepét Morvai Pali veszi át tőle, majd pedig Moliere, s mire visszakapja, még Demeter Laci se ismer rá.

4.

Egyes brit tudósok szerint, premier napján tilos a porhanyós rákfene. Egyelőre nem tudják, hogy ez mi, de hogy tilos, azt több, e tárgyban írt tanulmány is igazolja.

5.

Fellépés előtt javasolt házi béka alkalmazása az idegek lenyugtatására. A békát le kell nyelni, ez nem jelent problémát, hiszen a próbafolyamat során, a rendezői instrukciók végrehajtásával, ezt több ízben megteszi az érintett.

+ 1.

Van egy, azaz egy, olyan hiedelmen alapuló babona is, amit tudományos kutatások, szakmai tapasztalatok ugyan nem támasztottak alá, de, Andor nagybátyám egy-komájának Dikics Gyimótnak az unokahúga, bizonyos Furmányos Evetke gyerekkori barátnőjének távoli ismerőse, Kösöntyű Zuárd, aki az eső elől véletlenül egy színházi nézőtérre menekült, így joggal feltételezhetjük, hogy köze van a színjátszáshoz, na szóval ő, vagy valaki más határozottan állította, hogy a módszer már valahol bevált. E szerint, a bemutató előadásra abszolút szövegtudással, jelenetre lebontott, magabiztos mozgáskultúrával, a színjátszás iránti alázattal, a partnerek munkájának megbecsülésével kell érkezni, s akkor borítékolható a siker.

Barátaim!

Én csak egy egyszerű házi szerző vagyok. De, ha engem kérdeztek…Senki?

Ígérem, hogy a premier után sok sikert fogok kívánni a gálaműsorhoz.

Hogy miért nem előtte?

Mert elképesztően babonás vagyok, ha még nem említettem volna.

HIP

60 éves a HEVESI SÁNDOR SZÍNTÁRSULAT 2018. október 08.

Kedves  Törzsközönségünk, Társulatkedvelő Barátaink, Hűséges Állandó Nézőink, Jelenlegi és Volt Kollégák, Pályatársak, Érdeklődők, Szimpatizánsok, Kíváncsiskodók…!

Egyszóval: MINDENKI!

Igen szép, kerek évfordulóhoz érkezett társulatunk. Idén októberben ünnepeljük társulatunk fennállásának 60. évfordulóját. Erre az ünnepi alkalomra nagyszabásúnak ígérkező gálával készülünk, melyre ez úton is tisztelettel invitálunk minden velünk rokonszenvező ismerős és ismeretlen érdeklődőt!

 

Innen indultunk: 

 

és itt tartunk jelenleg: 

 

Minden további kulisszatitok a gálaműsorunkból remélhetőleg kiderül!

Tisztelettel,

Rácz Ferenc