Üdvözöljük a Hevesi Sándor Színtársulat honlapján!
Köszönjük, hogy meglátogatott bennünket. Múltunk, jelenünk történései jövőbeli terveink, művészi szándékaink feltárulnak Ön előtt. Reméljük kedvét leli a látottakban és rendszeres látogatónkká válik! Kellemes kutakodást, nézelődést, ismerkedést kívánunk!

Megújuló otthonunkban 2018. január 14.

Házavató gála a LÁNG-ban!

A közhiedelem szerint a 13, nem kimondottan szerencsét hozó szám. Különösen érvényes ez a színház világára, ahol számtalan babonás szokás, íratlan szabály határozza meg a színészek mindennapjait. Mi most mégis megkísértjük a sorsot! Lesz, ami lesz, dacolva az előítéletekkel sutba dobjuk minden babonás félelmünket és… csak azért is!

Tesszük mindezt túláradó örömünkben, egekig szárnyaló boldogságunkban, határtalan lelkesedésünkben, a beteljesülő remény mámorító állapotában!

Annyi nélkülözés, hányattatás, viszontagság kényszerű megalkuvó kompromisszum után végre hamarosan felvirrad a nap, egy új, reményteljes időszak kezdete: megnyitja kapuit az újjáépült, szépült otthonunk a LÁNG MŰVELŐDÉSI KÖZPONT!

Véget ér egy nélkülözésekkel teli, ínséges időszak, s végre-valahára ismét komfortosabb, valóságos színpadi milliő közegében létezhet társulatunk.

Nagy reményekkel, grandiózus terveket dédelgetve szándékozunk birtokba venni, belakni új otthonunkat.

De az első szó a köszöneté! Hála és őszinte köszönet mindazoknak – a mecénásoktól az építőmunkásokig terjedő skálán minden szervezetnek és személynek – akik érdemben hozzájárultak ennek a csodálatos épületnek az újjászületéséhez! Nem tagadhatjuk meg köszönetünket a Magyar Szakszervezeti Szövetség illetékeseitől sem, akik rendszeres játszási- és heti próbalehetőséget biztosítottak számunkra – nagyvonalúságról tanúskodva – ingyen és bérmentve.

Bizony ne tagadjuk – mint ahogy a mellékelt kép is bizonyítja – igencsak ráfért már egy alapos „ráncfelvarrás” az épületre. Télvíz idején gyakorta tartottunk télikabátos próbákat a kazánház rakoncátlankodása okán. A színpadi tér enyhén szólva “lelakott”, lepusztult állapota, annak technikai puritánsága a színházszerű játék lehetőségét már igencsak megnehezítette.

De hagyjuk a múltat! Örkény István örökbecsű egypercesét idézve: „Nézzünk bizakodva a jövőbe! És már nem is száztíz-száztizenöt évet kell várni, hanem csak négy hónapot, hogy egy nagyszabású házavató gála keretében az MSZOSZ-díjjal kitüntetett Hevesi Sándor Színtársulat ismét felléphessen és megmutathassa magát kedves otthoni közönségének!

És itt kell sort kerítenünk a már említett 13-as szám magyarázatára. Mi sem természetesebb, mint hogy repertoárunkból az elmúlt évek egyik legsikeresebb produkcióját tűzzük műsorunkra, „Az élet, mint olyan…-t”, Radványi Ervin szerzői estjét.

Csakhogy!

Az egész darabot nem játszatjuk el, hiszen az valamivel több mint egy óra, cirka 76 perc. (7+6, az testvérek között is 13!) Ami pedig a teljes darab angyalföldi bemutatását illeti, arra remélhetőleg sort keríthetünk az új pódiumszínpadunkon még ez év folyamán valamikor. Hogy stílusosak legyünk: mondjuk október 13-án szombaton, vagy november 13-án kedden. Ez utóbbi amúgy is próbanap.

Továbbá.

A gála jellege, – a számos fellépő csoport – miatt az egyes produkciók nem haladhatják meg a maximum 13-15 percet. Ki kell tehát választanunk Radványi Ervin szerzői estjéből egy jelenetet – nyilván a legütősebbet, a legnagyobb sikerrel kecsegtetőt – ami értelemszerűen a zárószám lesz, a „Vartyogó mocsarak”.  Ennek a jelenetnek a játékideje – ha gyorsan, tempósan játsszuk, akkor uszkve belefér a megadott időkeretbe. Megjegyzendő, hogy ezt a produkciónkat eddig pontosan egy tucatszor játszottuk, vagyis ezen a gálán kerül sor tizenharmadik alkalomra. Ebben a jelenetben társulatunk tíz tagja lép színpadra, ám ha ideszámoljuk azokat is, akik nélkül e produkció nem kerülhetne színre, vagyis a szerzőt, a rendezőt és nem utolsósorban a színpadtechnikust, akkor ez ugyebár összesen megint csak 13. Az már csak hab a tortán, hogy a tervezett Házavató gála napja a hírek szerint június 3-a, vagy 10-e lenne. 3+10 az ugyebár 13!

Ennyit a tizenhármas szám bűvöletéről.

Nincs más dolgunk, mint készülni becsülettel erre az ünnepi pillanatra és számolni a napokat, hogy vajon mennyit kell még aludni addig?

Sajnos még többet, mint tizenhármat!

 

Rácz Ferenc

a társulat rendezője

2016. szeptember 02.

ELŐSZÓ A HÁROM PORTRÉ MARGÓJÁRA

 

Nemrégiben – társulatunk jelmeztárában való szokásos éves rendrakás során – kezembe akadt néhány megsárgult papírlap. Az első mondatra pillantva rögtön felkeltette érdeklődésemet az írás, hiszen azonnal nyilvánvaló volt, hogy ezek a sorok 1978 őszén, telén íródhattak, vagyis csaknem 38 éve!

Izgalommal vettem kezembe és olvastam végig azon nyomban ezt a néhány oldalt. Rám törtek az emlékek! A három nyilatkozó személyéhez számtalan személyes emlék, élmény fűződik! Volt szerencsém éveken keresztül együtt játszani velük, partnerükként sokszor élvezhettük együtt a közös játék örömeit!

Pozsár Lajos bácsi által említett Molnár Ferenc című egyfelvonásosában „Az ibolyában” jól emlékszem, fergetegeset játszottunk Balatonszemesen, a később Latinovits Zoltánról elnevezett Művelődési Házban. Acsai Mari házsártos Rákiját csitítgattam türelmes, csavaros észjárású férjként, hogy megvédjem Péntek Rita alakította Ördögfióka gonosz cselszövéseitől.

Nem tehetem meg, hogy ne adjam közre ezt a már kordokumentumnak számító három önvallomást, egyrészt mert az egyéni véleményeken túl, sok minden egyéb is kiolvasható, megérezhető ezekből a megnyilatkozásokból. Másrészt tisztelegni szeretnék e három emblematikus társulati tagunk előtt, megköszönve a sorsnak, hogy megőrizte ezt a dokumentumot, s benne gondolataikat, s ezzel személyüket is egyben.

Sajnálatos módon a portrék készítőjének személyéről nem maradt fenn adat, így csak egy eleddig ismeretlen szerzőnek róhatjuk le hálánkat munkájáért.

Köszönet érte!

Budapest, 2016. szeptember 1.

Rácz Ferenc

 

PORTRÉK VILLANÓFÉNYBEN

Nemrég ünnepelte fennállásának 2o. évfordulóját a BM Hevesi Sándor színjátszó együttes. A csoport 3 tagjának tettem fel ugyanazt a kér­dést: Hogyan értékeli a csoport pályafutását, ezen belül a saját sze­repét és a magyar amatőr színjátszás egészét?

A DOYEN: POZSÁR LAJOS

Már kisgyermek koromban eljegyeztem magamat az amatőr színjátszással. Első szerepem a tékozló fiú volt. A darab szerint a falhoz kellett vol­na vágnom egy színes füleskorsót. Óvodás lévén nagyon örültem minden­nek, amivel játszani lehet, ezért nagyon sajnáltam a drága serleget. Leszóltam tehát a színpadról az óvónéninek: Tessék mondani odavágjam?

Ő erre azt válaszolta: Vágd csak oda, majd kapsz egy másikat. Meg is kaptam. Ez volt az első gázsim.

A komolyabb amatőr színjátszást 1937-ben kezdtem egy üzemi színjátszócsoport tagjaként. Túlnyomórészt rövid jeleneteket, énekszámokat adtam elő, minden műfajban, tehát magyar nótát, táncdalt egyaránt. A háború alatt, katonakoromban a harctéren is gyakran felléptem.

1951-ben a Népművelési Intézet rendezésében elvégeztem egy 3 hónapos bentlakásos színjátszó-rendezői tanfolyamét, jó eredménnyel. Működési engedélyt azonban nem kértem, mivel a szívemhez közelebb állt az effektív színpadi munka, a kollektív színjátszás. 1952-ben tagja lettem a Textil Szakszervezet Központi Színjátszó Együttesének, amelynek rendezője Somlay Pál volt. Az ő munkáját dicséri Borisz Lavrenyov: Leszá­molás c. darabjának 1 felvonásba sűrítése. Ebben a darabban főhőst, Godunt játszottam. Ehhez az időszakhoz számos nagysikerű szerepemlékem fűződik. A zenés vígjátékoktól kezdve, mint pl. Csizmarek Mátyás “Bujócskája” a kor divatjának megfelelő munkásdrámákat is játszottunk, ilyen volt D. Szabó László bányászdrámája, a “Káin és Ábel”. Az itteni tevékenységemért kaptam 1956 januárjában a “Szocialista kultúráért” érdemérmet•

Az együttes 1957-ben feloszlott. Ekkor kerültünk többen – Somlay Pál vezetésével – a Belügyminisztériumhoz. Az azóta eltelt időszakban az együttes 2 alkalommal nyerte el a “Kiváló Színjátszó Együttes” kitün­tetést. Az itteni jelentősebb állomások: “Bessy Smith halála” Csehov: Hattyúdal, Illés Endre: Látogatás, valamint számos négysikerű esztrád- műsor.

Nagyon kedves emlékem 1957-ből Molnár Ferenc: Játék a kastélyban c. vígjátékénak színrevitele, ahol együttesünk jelenlegi vezetőjével M. Zala Kornéliával játszottam együtt.

1978.06. Az ibolya -Balatonszemes  Racz - Pozsar - Marosi

1978 Az ibolya -Balatonszemes Rácz Ferenc – Pozsár Lajos – Marosi Antal

Nagy veszteséget jelentett Somlay Pál 1975-ben bekövetkezett halála. Nemcsak a színjátszást szerettette meg velem, de mint ember, mint ba­rát is nagyon sokat jelentett. Szinte úgy éreztem, hogy bennem is meghalt a színész, sokáig foglalkoztam a visszavonulás gondolatával. Ekkor azonban M. Zala Kornélia együttese, az 1958-ban alakult Hevesi Sándor színtársulat is a BM Zrínyi utcai klubjában ütötte fel főhadiszállá­sát. A korábbi együttműködés, mely mindhármunkat összefűzött, arra késztetett, hogy továbbra is kitartsak örök szerelmem, a színjátszás mellett. Nem is bántam meg. A két társulat 1976-ban történt egyesülése számos nagy sikert hozott.

Nagy örömömre szolgált, hogy a filmszerepek sem kerültek el. Szabó István “Szerelmesfilm” az “Apa” és “Tűzoltó utca 25” Bacsó Péter “Jelenidő”, Simó Sándor “Legszebb férfikor” Szijj Miklós “Dübörgő csend” című alkotásában játszottam. A dokumentumfilmek közül kiemelném Szabó István “Toronto 71” és “Farkasfej a kabáton” c. filmjét. Természetesen ezek nem voltak főszerepek, de a nagy egész kis részének lenni is öröm volt.

A jelen örvendetesen mozgalmas. Tavaly a Nemzetközi Gyermekév alkal­mából tűztük műsorra Benedek Elek “Többsincs királyfi” c. mesejátékát, Móricz Zsigmond “Aranyos öregek” c. életképét pedig az író születésének loo. évfordulója alkalmából. Mindannyiunk kedvence Molnár Ferenc: Az ibolya c. 1 felvonásos vígjátéka, ahol egy színigazgató szerepét alakítom.

A múlt év áprilisában – az együttes fennállásának 2o éves jubileumán újabb nagy megtiszteltetés ért. „A Kiváló Társadalmi Munkáért” érdemrendet kaptam, 2 évtizedes tevékenységemért. Úgy érzem – és ezt akkor is hangsúlyoztam – hogy ezt a kitüntetést a közösséggel szoros egység­ben értem el, nem túlzok tehát, ha azt mondom, hogy ez csoportunk min­den tagjának szól.

Arról a kérdésről szólva, hogy csoportunk munkája hogyan illeszkedik az amatőr-mozgalom egészébe, azt mondhatom, hogy én személy szerint is a hagyományos színjátszás híve vagyok, jóllehet a modern törekvések között is szép számmal találhatók érdekes kezdeményezések. Szeretnék minél tovább színpadon maradni, az egyénieskedéstől mentes, kollektív munka szellemében.

A MÁR TAPASZTALT IFJÚSÁG: ACSAI MÁRIA

1979.02.18. - Tobbsincs 7

1979. Többsincs: Rácz F. – Acsai M.

Igen hamar szoros barátságot kötöttem a színjátszással. Általános iskolában – több helyen is jártam – úgyszólván valamennyi ünnepségen, is­kolai seregszemlén részt vettem. Közelebbi kapcsolatba 1969-ben kerültem a mozgalommal, amikor tagja lettem a KISZ Központi Művészegyüttesének.

A csoport vezetője Kürti József volt. Ezt követően a X.kerületi Pataky István Művelődési Ház csoportjába kerültem, Bácskai Lauró István vezetésével. Ezt követően Éless Béla, majd M. Zala Kornélia lett a csoport rendezője. Szerepeim zömét irodalmi összeállítások tették ki. Egyik legkedvesebb emlékem a “Melinka” címszerepe volt és még gimnáziumban eljátszottam Csokonai Karnyónéját. Az újabbak közül Molnár Ferenc “Ibolyájának” Sobri Ilonkája és Benedek Elek “Többsincs királyfijának Ráki szerepe a legkedvesebb,

Közel állnak hozzám, a dinamikus lendületű, bővérű komédiázásra alkalmat adó vígjátéki szerepek. Ilyen vagyok az életben is, ha vígjátékot játszom, csak önmagamat kell adnom.

A JÖVŐ REMÉNYSÉGE: PÉNTEK RITA

1979 Az ibolya - Pentek Rita - Pozsar Lajos

Az ibolya: Péntek Rita – Pozsár Lajos

Színjátszó múltam /ha lehet ezt így nevezni/ már az óvodában kezdődött. Rettentően izgultam mindig, ha szerepelnem kellett! Általános iskolában, gimnáziumban is mindig vállaltam versmondásokat, és amikor lehetőség nyílt arra, hogy színjátszó együtteshez menjek, éltem az alkalommal.

Ma már azt mondom, hogy szükségem is van erre a “kiskapura” ahol az ember valami másban, valami újban, érdekesben hasznosan kikapcsolódhat.

A csoportnak úgy érzem, hogy nagyon nehéz helyzete van az amatőr színjátszók táborában, mert amit mi vállaltunk, csinálunk, szeretünk – a hagyományos színjátszás – az sajnos eléggé háttérbe szorult az utóbbi időben. A pályafutásunk alatt elég szép eredményeket értünk el, habár az egy kicsit rajtunk is múlik – többre képes ez az együttes.

Saját magamról csak annyit, hogy legyen az bármi, főszerep, kis szerep én igyekszem, azt hiszem sikerrel a legjobban átvenni azt a figurát, azonosulni vele. A színpadon megszűntem Péntek Rita lenni, ha ördögöt alakitok, annak érzem magam, ha rossz lány kell, hát azzá tudok válni!

A magyar amatőr színjátszó mozgalomnak volt van és lesz jövője! Az amatőr szóba sokféle műfaj belefér, nem szabad engedni, hogy az egyik műfaj sikere elkápráztasson minket, mert lehet egy más műfaj a maga nemé­ben érdekes, szórakoztató tanulságos.

 

 

Kelt Budapesten feltehetően 1978 őszén, telén október – december tájékán.

A szerző kiléte eleddig sajnos ismeretlen.

 

FIGYELEM – Műsorrend változás! 2016. február 10.

Tájékoztatjuk társulatunk műsorai iránt érdeklődőket, hogy a február 23-ra tervezett TABI KABARÉ műsorunk bemutatójának időpontja megváltozott!

A bemutatóra március 19-én szombaton 19.00 órai kezdettel kerül sor.

EzAz élet mint olyanen a színházi estén a második részben sokak kérésére ismét műsorra tűzzük Radványi Ervin: Az élet, mint olyan… című “állítólag” nagy sikerű, humorban bővelkedő játékunkat.

 

Minden érdeklőt szeretettel vár és jó szórakozást kínál

a Hevesi Sándor Színtársulat csapata

Jóleső figyelmesség 2015. december 23.

Társulatunknak otthont adó Láng Művelődési Központ vezetőségétől a  mellékelt  köszönő üdvözlet érkezett:

LMK 2015

Bízva a további gyümölcsöző együttműködésünkben  köszönöm e jóleső figyelmességet és a társulat minden tagja nevében viszonozom e jókívánságokat!

Rácz Ferenc

Nelli elhagyott bennünket! 2015. november 12.

„Anya ma csendesen, fájdalom nélkül elaludt.”

1960 NelliMa kora délután érkezett a hír, – amit kár lenne tagadni – a józanész minden érzelmi berzenkedés ellenére is már jó ideje sejtetni engedett. Tudtuk, hogy egy hosszú élet minden hozadékával terhelten élte mindennapjait. Nem volt a biológiai sors kegyeltje, az utóbbi években nem kerülték el a testi kínok, s a végső időszak hónapjai nem kimondottan a „békés öregség” jegyében teltek. Rakoncátlankodó biológiai matériájában azonban mindvégig töretlenül működött a szellemének ereje.

Nemrégiben, augusztus 23-án töltötte be 90. életévét. Erre az alkalomra szerettei, tisztelői, barátai és tanítványai, a szépszámú ünnepelni vágyó volt és jelenlegi kolléga monstre meglepetésparti szervezésébe fogott, felidézve az együtt töltött termékeny, alkotói éveket. E nemes szándék azonban csak terv maradhatott, mert annak létrejöttét Nelli sajnálatosan romló egészségi állapota már meghiúsította.

A sors különös fintora, hogy a születésnapja alkalmából, az elmaradt meglepetés ünnepséget természetesen nem pótolható szándékkal született őt méltató köszönés és e fájdalmas búcsúzkodás közvetlenül követi egymást.

Vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy Nelli teljes életet élt! Szelleme, munkássága nem tűnik el nyomtalanul, mert bennünk, munkatársaiban, tanítványiban, barátaiban és tisztelőiben maradandó módon él tovább!

Sokunk köszönheti Nellinek a kultúra, a színház, a színpadi játék örömét és szeretetét a társulati közösségi lét izgalmát, a teremtő próbafolyamatok kínkeserves gyötrelmeinek és a rácsodálkozó felismerések semmihez sem hasonlítható mámorító érzését, egy-egy siker megélésének szárnyaló boldogságát, e társas lét emberformáló, lélekemelő erejét.

Köszönjük Nelli! Ég veled Nelli néni, a te emlékeddel a szívünkben tesszük tovább közös dolgainkat Thália istenasszony templomában, a színpadon!