Hevesi 60 avagy néhány jó tanács izgulós szereplőknek

Az alant található levelet, a premier előtti nap délutánján szándékoztam elemailezni minden társulati tagnak. Mégpedig azzal a nem tagadott szándékkal, hogy a bemutató előtt óhatatlanul fellépő feszültséget, görcsöt, izgalmat feloldjam. Rám nem jellemző önbizalommal hittem ugyanis abban, hogy a tőlem már lassan megszokott, eszement, ugyanakkor humorosnak szánt írásommal sokat segítek a várakozásteljes órák elviselésében.

De nem küldtem el.

Mert hirtelen megjelent előttem egy jelenet (nem én írtam, tehát hiteles), ahogy a legjobb barát áll a haldokló ágyánál, felülteti, hátba vágja és kedélyesen megfenyegeti az ujjával: ne szimulálj öregfiú, pattanj fel, ne lopd itt a napot! A haldokló nem kacag felszabadultan, ugyanis már minden humorérzékét elvesztette.

Tudom, hogy erős az analógia, de arra gondoltam, hogy talán nem minden szereplő van a humoránál, hagyjuk a haldoklót főni a saját levében, holnapra úgyis eljön a feltámadás.

Elküldtem viszont Rácz Ferinek, hogy mit nem küldtem el. Feri azt tanácsolta, hogy olvassam fel a gálaműsort értékelő társulati ülésen. Így történt. Ennyit az előzményekről. Íme, a levél:

 

Drága barátaim, kedves társulati tagságban szenvedők!

 

Holnap nagy megmérettetés előtt áll társulatunk, melynek házi szerzőjeként, kötelességem megszólalni és áradó biztatásban kitörni, annak érdekében, hogy a gálaműsor valamennyi résztvevője tudása legjavát adhassa, mindannyiunk örömére és hasznára.

Talán nem köztudott rólam, de évekig tanulmányoztam a bemutató előtti jó kívánságok és babonák összességét, s megfordultam számos könyvtárban, levéltárban, múzeumban és kocsmában, ez utóbbiban azért, mert szeretem a híg rizling nagyfröccsöt, sok borral. Bizton állíthatom tehát, hogy ma már senki nem jobb nálam, e meglehetősen szövevényes, ugyanakkor vegytiszta tünet-együttest illetően.

Bevallom, hogy magam is babonás vagyok, színdarabírás előtt sosem gondolok a parlagi szurikáták párzási szokásaira, s messze elkerülöm az M7-es autópályát, amikor az M3-ason megyek. Ha pedig abbahagyom az írást, átköpök a bal vállam felett, s elkántálom a rontásűző verset:

Ha fiú vagy nem volt Barbied,

legjobb színdarab a Karbid.

De nem rólam van most szó, hanem kutatásaim eredményéről, melynek zanzásított változatát 5+1 pontban foglaltam össze, egyfelől, mert így érthetőbb, másfelől meg ki emlékszik már erre? Tekinthetjük ezt az elaborátumot a premierre készülő társulati tagok kiskátéjának is.

Íme!

1.

Biztos a siker, ha a premier előtti napon, a színjátszó egyed, megeszik három szurtos trottylert, binális apropóval, esetleg robotonnal enyhén fűszerezve, de semmiképpen se aprehendával, mert az jelentős szerepvesztéssel járhat.

2.

Totális a kirobbanó tetszésnyilvánítás, abban az esetben, ha a színjátszó egyed, a nagy napot megelőző estén, lefekvés előtt felkel, fogat mos és mustrángos kóricával öblöget. Ha betekeri magát orbitális lódingba, nagyot toppant a kezével és háromszor elmormolja a következő blikkfangos aperitifet, mi szerint:

Nagyon csípem ezt a srácot,

távolítsátok el Ráczot!

Nos, akkor, egyfelől többször visszatapsolják jelenete végeztével, másfelől tekinthető e siker egy búcsúfellépés vigaszdíjának is.

Ha viszont balsafából hajlít magának láncos buzogányt és pepita perpatvart kerít a nyaka köré, úgy minden következmény nélkül vághatja maga elé a korszakos szavakat, mi szerint:

Azzal tiszteljétek HIP-et,

hogy fülébe tesztek chip-et.

3.

A premier reggelén semmiképpen sem szabad remajos korfut enni. A korfu, még kártolt formájában sem színjátszó-barát, ám remajosan kifejezetten siker-aberrált, ami a korszerű színjátszást eltolja a súgólyuk irányába. A súgólyuk kiváltható mással is, de az ne legyen semmiképp szalmakazal, vagy e-mail cím. Ha valaki mégis oly elvetemült, hogy rácuppan a remajos korfura, számoljon azzal, hogy az összes szerepét Morvai Pali veszi át tőle, majd pedig Moliere, s mire visszakapja, még Demeter Laci se ismer rá.

4.

Egyes brit tudósok szerint, premier napján tilos a porhanyós rákfene. Egyelőre nem tudják, hogy ez mi, de hogy tilos, azt több, e tárgyban írt tanulmány is igazolja.

5.

Fellépés előtt javasolt házi béka alkalmazása az idegek lenyugtatására. A békát le kell nyelni, ez nem jelent problémát, hiszen a próbafolyamat során, a rendezői instrukciók végrehajtásával, ezt több ízben megteszi az érintett.

+ 1.

Van egy, azaz egy, olyan hiedelmen alapuló babona is, amit tudományos kutatások, szakmai tapasztalatok ugyan nem támasztottak alá, de, Andor nagybátyám egy-komájának Dikics Gyimótnak az unokahúga, bizonyos Furmányos Evetke gyerekkori barátnőjének távoli ismerőse, Kösöntyű Zuárd, aki az eső elől véletlenül egy színházi nézőtérre menekült, így joggal feltételezhetjük, hogy köze van a színjátszáshoz, na szóval ő, vagy valaki más határozottan állította, hogy a módszer már valahol bevált. E szerint, a bemutató előadásra abszolút szövegtudással, jelenetre lebontott, magabiztos mozgáskultúrával, a színjátszás iránti alázattal, a partnerek munkájának megbecsülésével kell érkezni, s akkor borítékolható a siker.

Barátaim!

Én csak egy egyszerű házi szerző vagyok. De, ha engem kérdeztek…Senki?

Ígérem, hogy a premier után sok sikert fogok kívánni a gálaműsorhoz.

Hogy miért nem előtte?

Mert elképesztően babonás vagyok, ha még nem említettem volna.

HIP