Göbl Gabriella

A társulat tagja: 2019-től jelenleg is
Nehéz megfogalmazni az érzéseimet a társulattal kapcsolatban, mivel csak most, 2019 őszén csöppentem közéjük... Még nem tudok nagy érdemekkel, múlttal büszkélkedni, vagy különleges, emlékezetes pillanatokról beszámolni amelyeket a színtársulat berkein belül élhettem át. Egyet viszont tudok: a kapcsolatom az itt játszó tehetséges csapattal úgy alakul, mintha egy emberként fordulnának felém. Csodálatraméltó csapatszellem, összetartás és szorgalom sugárzik az EGÉSZ tagságból. Az "EGÉSZ"-ből, mert így alkotnak egy egységet, ami mégis tele van érdekesebbnél érdekesebb és különlegesebbnél különlegesebb személyiségekkel, karakterekkel, tehetségekkel.
Hálát, adok, amiért rátaláltam a társulatra, bár az első találkozásunkat nem neveztem volna éppen felhőtlennek. Miután a felvételire nem készültem fel semmilyen fejből elsajátított művel, ezért igencsak kínosnak éreztem a szituációt, amelyben ugyan mindenki nagyon kedvesen és jóindulattal fordult felém, én mégis totális kudarcként éltem meg. (Mint ilyen esetekben mindig) dühös voltam saját magamra, figyelmetlenségemre, felelőtlenségemre. Fáradtan, és mivel a bennem felgyülemlett, a kellemetlen szituációból adódó feszültség (a mindennapival összesítve) így kívánta magát levezetni, bőgve utaztam hazafelé a buszon. Volt egy olyan érzésem, hogy most mindenki azt gondolja rólam, hogy "Na, ezt a lányt sem fogjuk többet látni!". Két választási lehetőségem volt: vagy eltűnök előlük és a társulatnak nem marad meg más belőlem csak egy negatív és kínos benyomás, egy "köszöntem a lehetőséget", vagy, mivel kaptam még egy esélyt, visszamegyek és már csak azért is megmutatom, hogy méltó vagyok a tagságra.
Örülök, hogy az utóbbit választottam. Tudtam, hogy ez a harmonikusan együttműködő gépezet foroghat nélkülem is nyugodtan tovább, csak én éreztem azt, hogy nem tudok a társulat és a színház nélkül működni. Valami azt súgta belülről, hogy nekem, a lelkemnek szüksége van rájuk és azóta sem bántam meg, hogy végül teljes lelkesedéssel és gőzerővel belevetettem magamat a közös munkába.
Megtisztelve érzem magam. Köszönöm, hogy befogadtatok!

Ezekben a darabokban játszott

Házasságszédelgő – Pesti konyha