Oscarina díjazott: Rácz Ferenc

A társulat tagja: 1977-től jelenleg is | Oscarina díjat kapott: 1997 és 2013
"A művészet a legmagasabb rendű öröm, amivel az ember megajándékozhatja önmagát" – állítja Hegel. Nyilván ugyanúgy igaz ez a kijelentés a színházművészetre is. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy az örömszerzés egyik legsokrétűbb közege a színészi tevékenység. A játszónak és közönségének egyaránt. Maga a játék – a homo ludensi létforma csupa öröm, izgalom, önfeledt belefeledkezés az adott pillanatba. Kortalanná tesz. Ennek a játéknak nincsenek korlátai, határai, független a tértől és időtől, a mindenség megélésének lehetőségét kínálja. Gondoljanak csak bele: e játék révén lehetőség nyílik kilépni önmagamból, az ÉN szűkre szabott, zárt börtönéből és következmények nélkül válhatok bármivé és bárkivé! Aljas gazember, megátalkodott gonosztevő, rémisztő gyilkos, zsémbes öregúr, undok intrikus, ravasz róka, tűzokádó sárkány, vagy jóságos öregapó, daliás herceg, bátor hadvezér, világmegváltó mesehős… sorolhatnám a végtelenségig a lehetőségeket.
E „gondtalan” játék azonban roppant felelősségvállalás is, hiszen a színpad katedra, szószék is egyben! A tanítás, a nevelés, a véleményformálás, a dolgok, jelenségek események értelmezésének, véleményezésének színtere, a jó, de az ártó szándékú manipulálás pódiuma is egyben! Jó esetben szórakoztató, örömet nyújtó, személyiségformáló, felemelő tevékenység. (Rossz esetben sajnálatosan mindezek ellenkezője.) Ízlés-, érzelem- és tudatformáló szentély, az esztétikai és erkölcsi-morális értékek közvetítésének műhelye.
S nem utolsósorban közösségformáló erő! Az egymásba kapaszkodás, a társas játék izgalmát nyújtó közege! Barátságok, új érzelmek megélésének szülőotthona. Igen, otthon. Az emberi társas viszonyok lélekemelő pillanatainak otthona, a termékeny jóság és szeretet közege!
Nincs mit szépíteni a dolgon: fertőzött vagyok, a színpadi játék szenvedélybetege. Gyógyulásomra nincs remény, csupán a tünetek enyhítésére. Az én szanatóriumi Varázshegyem a HEVESI SZÍNTÁRSULAT közössége immáron több évtizede, s bízvást remélem, az időm végezetéig.

Ezekben a darabokban játszott

Gyalogcsillag Az ibolya Krétakereszt Pesti konyha Többsincs királyfi My way Jutalomjáték Az örök rejtély: a nő! Abszurdum Óbudai ikrek A pogány Süttőfia Süttő gondolatai… Az utolsó meggymag (jelenet) Nézzünk bizakodva a jövőbe Kísérleti módszer Költői verseny Találkozás Karinthyval Számvetés A lányok Lógok a szeren Számvetés A nagy drámaíró (A téma) Elmeorvosok Az ember és a szék Lecke Szabályos lélektani dráma Szeretem az állatot Előszó Ha meghalok… Irodalmi vidámságok Irodalmi vidámságok Tanítom a kisfiamat Testi fájdalom Ki kérdezett? Áthallások Az élet, mint olyan… Az élet, mint olyan… Varázsital Varázsital Festék a falon Információ Oda a kereskedelemhez! Karbid krónika Láng gála Nyugalmas ház Három az egyben Tilos csillagon… Színház Tabi kabaré Derűs pillanatok órája ABSZURDUM Magyar Kultúra Napja Csipat Piri Nőkről – nőknek! Ugyanaz férfiban Nem szeretem a szőke nős vicceket! 60 éves a HEVESI SÁNDOR SZÍNTÁRSULAT! Angolkisasszony Keresd a nőt! (Cherchez la Famme!)

Galéria