Ragoncza Emese
Gyerekkorom óta vonz a színház, a színjátszás. Szerettem magam mindig máshová, másmilyennek képzelni, már akkoriban éreztem, mennyire felemelő érzés átlényegülni másvalakivé, habár azzal talán még nem is voltam tisztában, hogy ez maga a színjáték. Végül más pályát választottam, inkább a zene, az éneklés felé orientálódtam, zongoráztam és a Magyar Rádió Gyermekkórusában énekeltem. Felnőttként kicsit messze kerültem a művészetektől, közgazdasági pályára léptem, de a zene megmaradt, mint kellemes kikapcsolódás: kórusban, rock zenekarban hódolhattam tovább eme szenvedélyemnek. Az utóbbi időben azonban újra kacérkodni kezdtem a színjátszás gondolatával, és keresni kezdtem a lehetőségeket, mert azt reméltem, hogy harmincon túl is belevághatok még. Így találtam a Hevesi Sándor Színtársulatra, ahol nagyon kedvesen és bizalommal fogadtak. Már a legelső alkalommal éreztem: jó helyen járok. Izgatottan várom a folytatást, hogy mit hoz majd ki a társulat belőlem, és hogy miként járulhatok hozzá én a társulat jövőjéhez. Bízom benne, hogy kölcsönösen meg leszünk elégedve egymással.