Szalai Zsófia

A társulat tagja: 2015-től 2005 -ig
1995. november 24-én születtem Budapesten, jelenleg az ELTE Bölcsészettudományi karán tanulok. Így a felnőtté válás hajnalán az ember tele van bizonytalanságokkal, kételyekkel a jövőt illetően. Én is csak egyben vagyok biztos: meg akarom valósítani önmagam. Művészetszerető családom két szenvedélyemet, az írást és a színjátszást vegyes érzelmekkel fogadta: az írást értették, mert általa kitalált történetekbe foglalhatom a gondolataimat, és ez nyilván jó; a színjátszást már kevésbé. Hogy lehet élvezni azt, hogy kiállunk a nézősereg elé és próbálunk hiteles, igazi érzelmekkel eljátszani egy szerepet? És a lámpaláz?
Egészséges izgalom, az van. Mégis, mikor kilépünk a színpadra, átértékelődnek a szerepek. Befogadónak lenni is egy szerep, és átadónak is. Önkifejezési forma, valaminek a továbbítása mások felé. Egy érzésé, egy gondolaté, amelynek része a közönségben keltett benyomás. Nyújtani nekik valamit, miközben én is jól érzem magam – közhelyesen hangzik, de épp ezért igaz.

Ezekben a darabokban játszott

Pipogya királysága

Galéria