Oscarina díjazott: Zala Kornélia

A társulat tagja: 1959-től 1992 -ig
Zala Kornélia - közismertebb nevén Nelli, (fiatalabbaknak Nelli néni) - társulat legendás aranykorának vezetője, rendezője. A társulatalapító Radványi Sándor rövid ideig, alig fél évig tölthette be rendezői posztját. A társulatot fenntartó HVDSZ vezetősége Zala Kornéliát kérte fel, hogy szervezze újjá a színjátszó csoportot, és lássa el egyben annak rendezői feladatait is. Hosszú évtizedekig - írd és mond, 33 évig - tartó munkásságát számtalan siker és bemutató dicséri. Felsorolni is hosszú lenne az általa színpadra vitt darabokat gyermek-, ifjúsági-, és felnőtteknek szóló színműveket, mesejátékokat, vígjátékokat, önálló irodalmi esteket. Keze alól olyan színésznagyságok kerültek ki többek között, mint Reviczky Gábor, Detre Annamária, Katona János, hogy csak a legközismertebb hírességeket említsük.
A szó nemes értelmében vett népművelőként, kiváló pedagógusként tette a dolgát egészen 1992 decemberéig, nyugdíjba vonulásáig.
Mementóként tegyük közkinccsé a társulat hozzá intézett köszöntőjét.

KÖSZÖNJÜK NELINÉNI!

A BM Duna Palota kamaratermében 1993. március 26.-án szépszámú közönség előtt a Hevesi Sándor Színjátszó Társulat előadásában, sorrendben az alábbi három egyfelvonásos került színre: Kosztolányi Dezső: Patália, Heltai Jenő: interjú, valamint Zilahy Lajos: Pesti konyha című darabja.
A színlapon a játszó személyek felsorolása után ez olvasható: rendező: Zala Kornélia.
Minden bizonnyal megbocsájtja nekem a kedves olvasó, ha nem idézem fel a három történetet, s csak remélni merem, hogy a tisztességes munkát végző, teljesítménye minősítését e helyt izgalommal olvasni akaró szereplőgárda csalódása nem dagad haraggá, s nem fordul ellenem, mikor hiába keresi a róla szóló kritikát. Nem talál se jót, se rosszat. Nincs elismerő dicséret, sem pedig finom, bántó élt óvatosságból letompított elmarasztalás. Szó mi szó, az este mindkét lehetőségre: adott alkalmat elégszer.
Nem bátortalanság, nem a bántani nem akarás szándéka irányítja ujjaimat írógépem billentyűin.
A valódi ok: Zala Kornélia.
Pedig annyi mindent lehetne elmondani, hiszen maga a tény, hogy egy amatőr színjátszó csoport 1993-ban bemutatót tart, már önmagában is riporttéma. Természetesen nem a bemutató ténye, hanem a társulat puszta létezése. S ha még azt is hozzátesszük, hogy ez a társulat az 1958-ban történt megalakulása óta megszakítás nélkül, tehát 35 éve működik, akkor minimum egy csodálkozással vegyes elismerés elhagyhatja szánkat. Ejha!
Hogyan lehetséges ez?
A válasz: Zala Kornélia.
A Hevesi Sándor Színjátszó Társulat ebből most már egy híján húsz évet a „rendőrség szolgálatában” töltött. Otthont, tartalmas időtöltést adott az irodalmat, a színjátszást kedvelő, magát ily módon is kifejezni szándékozó rendőrnek és civilnek egyaránt. Szórakoztatta, írók költők okos, szép szavaival okította közönségét, végezte önként vállalt népművelői misszióját.
Boldogsága, jutalma az a taps, melyben lelke megfürdik, a siker, melyet a függöny előtti meg-hajlásában átél. Ez számára az igazi köszönet. A rendezőt, nem tapsolja senki, nem hajlong a közönség előtt, csak áll súgópéldánnyal a kezében, takarásban, rendszerint a bal portál mögött, s lassan múlik benne az előadás okozta görcs: hál’ isten lement baj nélkül. Ez az ő jutalma, a rendezőé.
A rendezőé, akit csak így ismernek és szólítanak a Duna Palotában: Nellinéni.
Így egyszuszra kimondva, összecsapva a két szót, egyetlen fogalommá alakítva tulajdonfőnevet és jelzőt. Mindenki számára Nellinéni. Örökké mosolygós, - ahogy Ő mondja magáról, „rötyögős” életvidám alkata, szédületes temperamentuma állandóan pezsgésben tarja környezetét. Hétről hétre, hónapról hónapra, évről – évre ugyanezen a hőfokon teszi a dolgát. Szolgálatban van. A kultúra, a magyar nyelv, a műveltség, a humánum szeretetének szolgálatában.
Nemzedékek nőttek ki a keze alól. Értő gondoskodással, szelíd erőszakkal képvisel egy olyan ügyet, amely nem is olyan rég még tömegeket vonzott, életformát jelentett mindkét oldalon állónak, a játszónak és a nézőnek egyaránt. Az önmegvalósítás, az önkifejezés mindenki számára hozzáférhető templomát, ma már csak néhány megszállott, vagy arra tévedt kíváncsiskodó látogatja. A mai modern, televíziós, videós, égisokcsatornás világ nem kedvez az amatőr színjátszásnak.
Nellinéni azonban mind a mai napig Thália istenasszony papnőjeként konok kitartással szemben áll az árral. Hite áthidalt sok akadályt, nehéz pillanatokban társakat lelt a kultúra, műveltség terjesztés fontosságát tudó parancsnokokban, akik életteret, s megújuló erőt adtak a társulat számára.
Így lehetséges, hogy A BM Duna Palota Kamaratermében 1993. március 26.-án szépszámú közönség előtt a Hevesi Sándor Színjátszó Társulat búcsújátékkal köszönthette, ünnepelhette szeretett rendezőjét.
A színlapon a játszó személyek felsorolása után ez olvasható: rendező: Zala Kornélia
Ez volt az utolsó rendezése, az utolsó premiernap. Önmaga kérte: köszönöm, ennyi! Életének hatvan… khm… (hölgyek, főként művészlelkű hölgyek korát közhírré tenni az álmoskönyv szerint nem túlzottan szerencsés dolog) évében, jó egészségnek örvendve továbbra is boldogan él. A pihenésnek.
Mit lehet erre mondani? Dadogni nem érdemes, maradjunk akkor csendben. Inkább csapjuk össze tenyerünket, s szűnni nem akaró vastapsban
egyesülve üssük ki az ütemet:
KÖSZÖNJÜK NELLINÉNI!
Budapest, 1993. március 26.

Galéria