Portrék villanófényben

ELŐSZÓ A HÁROM PORTRÉ MARGÓJÁRA

 

Nemrégiben – társulatunk jelmeztárában való szokásos éves rendrakás során – kezembe akadt néhány megsárgult papírlap. Az első mondatra pillantva rögtön felkeltette érdeklődésemet az írás, hiszen azonnal nyilvánvaló volt, hogy ezek a sorok 1978 őszén, telén íródhattak, vagyis csaknem 38 éve!

Izgalommal vettem kezembe és olvastam végig azon nyomban ezt a néhány oldalt. Rám törtek az emlékek! A három nyilatkozó személyéhez számtalan személyes emlék, élmény fűződik! Volt szerencsém éveken keresztül együtt játszani velük, partnerükként sokszor élvezhettük együtt a közös játék örömeit!

Pozsár Lajos bácsi által említett Molnár Ferenc című egyfelvonásosában „Az ibolyában” jól emlékszem, fergetegeset játszottunk Balatonszemesen, a később Latinovits Zoltánról elnevezett Művelődési Házban. Acsai Mari házsártos Rákiját csitítgattam türelmes, csavaros észjárású férjként, hogy megvédjem Péntek Rita alakította Ördögfióka gonosz cselszövéseitől.

Nem tehetem meg, hogy ne adjam közre ezt a már kordokumentumnak számító három önvallomást, egyrészt mert az egyéni véleményeken túl, sok minden egyéb is kiolvasható, megérezhető ezekből a megnyilatkozásokból. Másrészt tisztelegni szeretnék e három emblematikus társulati tagunk előtt, megköszönve a sorsnak, hogy megőrizte ezt a dokumentumot, s benne gondolataikat, s ezzel személyüket is egyben.

Sajnálatos módon a portrék készítőjének személyéről nem maradt fenn adat, így csak egy eleddig ismeretlen szerzőnek róhatjuk le hálánkat munkájáért.

Köszönet érte!

Budapest, 2016. szeptember 1.

Rácz Ferenc

 

ÖRÖMTELI UTÓLAGOS KORREKCIÓ

Nemrégiben az alábbi üzenet érkezett hozzám:

Kedves Barátaim!

Az alant közölt három portré  szerzője mindeddig ismeretlen volt. De mostantól nem az! Én követtem el ezt a merényletet annak idején!

Ráismerek az interjú szövegére, mely részben nálunk, az Ónódi utcában, részben Acsai Mariéknál, az Endre utcában készült.

Baráti Üdvözlettel

Hertelendy Laci

Örömmel teszek eleget helyreigazítási kérelmének. Az írás anonimitása a múlté! Mostantól kezdve azt Hertelendy László, korábbi társulati tagunk jegyzi.

Budapest, 2019 szeptember 12.

Rácz Ferenc

 

PORTRÉK VILLANÓFÉNYBEN

Nemrég ünnepelte fennállásának 2o. évfordulóját a BM Hevesi Sándor színjátszó együttes. A csoport 3 tagjának tettem fel ugyanazt a kér­dést: Hogyan értékeli a csoport pályafutását, ezen belül a saját sze­repét és a magyar amatőr színjátszás egészét?

A DOYEN: POZSÁR LAJOS

Már kisgyermek koromban eljegyeztem magamat az amatőr színjátszással. Első szerepem a tékozló fiú volt. A darab szerint a falhoz kellett vol­na vágnom egy színes füleskorsót. Óvodás lévén nagyon örültem minden­nek, amivel játszani lehet, ezért nagyon sajnáltam a drága serleget. Leszóltam tehát a színpadról az óvónéninek: Tessék mondani odavágjam?

Ő erre azt válaszolta: Vágd csak oda, majd kapsz egy másikat. Meg is kaptam. Ez volt az első gázsim.

A komolyabb amatőr színjátszást 1937-ben kezdtem egy üzemi színjátszócsoport tagjaként. Túlnyomórészt rövid jeleneteket, énekszámokat adtam elő, minden műfajban, tehát magyar nótát, táncdalt egyaránt. A háború alatt, katonakoromban a harctéren is gyakran felléptem.

1951-ben a Népművelési Intézet rendezésében elvégeztem egy 3 hónapos bentlakásos színjátszó-rendezői tanfolyamét, jó eredménnyel. Működési engedélyt azonban nem kértem, mivel a szívemhez közelebb állt az effektív színpadi munka, a kollektív színjátszás. 1952-ben tagja lettem a Textil Szakszervezet Központi Színjátszó Együttesének, amelynek rendezője Somlay Pál volt. Az ő munkáját dicséri Borisz Lavrenyov: Leszá­molás c. darabjának 1 felvonásba sűrítése. Ebben a darabban főhőst, Godunt játszottam. Ehhez az időszakhoz számos nagysikerű szerepemlékem fűződik. A zenés vígjátékoktól kezdve, mint pl. Csizmarek Mátyás “Bujócskája” a kor divatjának megfelelő munkásdrámákat is játszottunk, ilyen volt D. Szabó László bányászdrámája, a “Káin és Ábel”. Az itteni tevékenységemért kaptam 1956 januárjában a “Szocialista kultúráért” érdemérmet•

Az együttes 1957-ben feloszlott. Ekkor kerültünk többen – Somlay Pál vezetésével – a Belügyminisztériumhoz. Az azóta eltelt időszakban az együttes 2 alkalommal nyerte el a “Kiváló Színjátszó Együttes” kitün­tetést. Az itteni jelentősebb állomások: “Bessy Smith halála” Csehov: Hattyúdal, Illés Endre: Látogatás, valamint számos négysikerű esztrád- műsor.

Nagyon kedves emlékem 1957-ből Molnár Ferenc: Játék a kastélyban c. vígjátékénak színrevitele, ahol együttesünk jelenlegi vezetőjével M. Zala Kornéliával játszottam együtt.

1978.06. Az ibolya -Balatonszemes Racz - Pozsar - Marosi

1978 Az ibolya -Balatonszemes Rácz Ferenc – Pozsár Lajos – Marosi Antal

Nagy veszteséget jelentett Somlay Pál 1975-ben bekövetkezett halála. Nemcsak a színjátszást szerettette meg velem, de mint ember, mint ba­rát is nagyon sokat jelentett. Szinte úgy éreztem, hogy bennem is meghalt a színész, sokáig foglalkoztam a visszavonulás gondolatával. Ekkor azonban M. Zala Kornélia együttese, az 1958-ban alakult Hevesi Sándor színtársulat is a BM Zrínyi utcai klubjában ütötte fel főhadiszállá­sát. A korábbi együttműködés, mely mindhármunkat összefűzött, arra késztetett, hogy továbbra is kitartsak örök szerelmem, a színjátszás mellett. Nem is bántam meg. A két társulat 1976-ban történt egyesülése számos nagy sikert hozott.

Nagy örömömre szolgált, hogy a filmszerepek sem kerültek el. Szabó István “Szerelmesfilm” az “Apa” és “Tűzoltó utca 25” Bacsó Péter “Jelenidő”, Simó Sándor “Legszebb férfikor” Szijj Miklós “Dübörgő csend” című alkotásában játszottam. A dokumentumfilmek közül kiemelném Szabó István “Toronto 71” és “Farkasfej a kabáton” c. filmjét. Természetesen ezek nem voltak főszerepek, de a nagy egész kis részének lenni is öröm volt.

A jelen örvendetesen mozgalmas. Tavaly a Nemzetközi Gyermekév alkal­mából tűztük műsorra Benedek Elek “Többsincs királyfi” c. mesejátékát, Móricz Zsigmond “Aranyos öregek” c. életképét pedig az író születésének loo. évfordulója alkalmából. Mindannyiunk kedvence Molnár Ferenc: Az ibolya c. 1 felvonásos vígjátéka, ahol egy színigazgató szerepét alakítom.

A múlt év áprilisában – az együttes fennállásának 2o éves jubileumán újabb nagy megtiszteltetés ért. „A Kiváló Társadalmi Munkáért” érdemrendet kaptam, 2 évtizedes tevékenységemért. Úgy érzem – és ezt akkor is hangsúlyoztam – hogy ezt a kitüntetést a közösséggel szoros egység­ben értem el, nem túlzok tehát, ha azt mondom, hogy ez csoportunk min­den tagjának szól.

Arról a kérdésről szólva, hogy csoportunk munkája hogyan illeszkedik az amatőr-mozgalom egészébe, azt mondhatom, hogy én személy szerint is a hagyományos színjátszás híve vagyok, jóllehet a modern törekvések között is szép számmal találhatók érdekes kezdeményezések. Szeretnék minél tovább színpadon maradni, az egyénieskedéstől mentes, kollektív munka szellemében.

A MÁR TAPASZTALT IFJÚSÁG: ACSAI MÁRIA

1979.02.18. - Tobbsincs 7

1979. Többsincs: Rácz F. – Acsai M.

Igen hamar szoros barátságot kötöttem a színjátszással. Általános iskolában – több helyen is jártam – úgyszólván valamennyi ünnepségen, is­kolai seregszemlén részt vettem. Közelebbi kapcsolatba 1969-ben kerültem a mozgalommal, amikor tagja lettem a KISZ Központi Művészegyüttesének.

A csoport vezetője Kürti József volt. Ezt követően a X.kerületi Pataky István Művelődési Ház csoportjába kerültem, Bácskai Lauró István vezetésével. Ezt követően Éless Béla, majd M. Zala Kornélia lett a csoport rendezője. Szerepeim zömét irodalmi összeállítások tették ki. Egyik legkedvesebb emlékem a “Melinka” címszerepe volt és még gimnáziumban eljátszottam Csokonai Karnyónéját. Az újabbak közül Molnár Ferenc “Ibolyájának” Sobri Ilonkája és Benedek Elek “Többsincs királyfijának Ráki szerepe a legkedvesebb,

Közel állnak hozzám, a dinamikus lendületű, bővérű komédiázásra alkalmat adó vígjátéki szerepek. Ilyen vagyok az életben is, ha vígjátékot játszom, csak önmagamat kell adnom.

A JÖVŐ REMÉNYSÉGE: PÉNTEK RITA

1979 Az ibolya - Pentek Rita - Pozsar Lajos

Az ibolya: Péntek Rita – Pozsár Lajos

Színjátszó múltam /ha lehet ezt így nevezni/ már az óvodában kezdődött. Rettentően izgultam mindig, ha szerepelnem kellett! Általános iskolában, gimnáziumban is mindig vállaltam versmondásokat, és amikor lehetőség nyílt arra, hogy színjátszó együtteshez menjek, éltem az alkalommal.

Ma már azt mondom, hogy szükségem is van erre a “kiskapura” ahol az ember valami másban, valami újban, érdekesben hasznosan kikapcsolódhat.

A csoportnak úgy érzem, hogy nagyon nehéz helyzete van az amatőr színjátszók táborában, mert amit mi vállaltunk, csinálunk, szeretünk – a hagyományos színjátszás – az sajnos eléggé háttérbe szorult az utóbbi időben. A pályafutásunk alatt elég szép eredményeket értünk el, habár az egy kicsit rajtunk is múlik – többre képes ez az együttes.

Saját magamról csak annyit, hogy legyen az bármi, főszerep, kis szerep én igyekszem, azt hiszem sikerrel a legjobban átvenni azt a figurát, azonosulni vele. A színpadon megszűntem Péntek Rita lenni, ha ördögöt alakitok, annak érzem magam, ha rossz lány kell, hát azzá tudok válni!

A magyar amatőr színjátszó mozgalomnak volt van és lesz jövője! Az amatőr szóba sokféle műfaj belefér, nem szabad engedni, hogy az egyik műfaj sikere elkápráztasson minket, mert lehet egy más műfaj a maga nemé­ben érdekes, szórakoztató tanulságos.

 

 

Kelt Budapesten feltehetően 1978 őszén, telén október – december tájékán.

A szerző kiléte eleddig sajnos ismeretlen.

A korrekció ismeretében már ismert a szerző: Hertelendy László