Az égi társulathoz igazolt Szántó Éva

Társulatunkhoz a minap az alábbi értesítés érkezett:

„Szomorú kötelességemnek kell eleget tennem: édesanyám, Szántó Éva március 19-én, vasárnap meghalt, borzalmas sok szenvedés után. A temetés véletlenül stílszerű időpontra került: április 11. 11 órára. Helye: A Farkasréti temető Hóvirág utcai része. A búcsúztatás a Hóvirág utcai ravatalozóban lesz.”

Ismét megfogyatkozott tehát egy emblematikus taggal a Hevesi Sándor Színtársulat népes családja. Ezzel az emblematikus jelzővel azonban nem elégedhetünk meg, ha Éva színészi munkásságát szeretnénk szemléltetni, minősíteni. Tudatosan használom a színészi – és nem pedig a színjátszói – minősítést Éva esetében, annak ellenére, hogy Szántó Éva kereken negyven évig volt tagja ennek a státusában amatőrnek titulált színtársulatnak. Szántó Éva nem volt amatőr! Vérbeli profi volt, a színészi szakma, hivatás minden tudásával felvértezett apostolnője! Sajnos azt már nem tudom dokumentálni milyen forrásokból táplálkoztak a szakmai ismeretei, ám amikor mi megismerkedtünk úgy 1977 táján, Éva akkor már „kész színésznő” volt! Kivételes tehetséggel áldotta meg őt a sors, lehet, hogy nem is kellett neki semmit tanulnia, készen volt születése pillanatában. Egyszerűen beskatulyázhatatlan volt, minden műfalban otthonosan mozgott. Mindent el tudott játszani, s nem is akármilyen minőségben! Mesejáték, vígjáték, tragédia, színmű, pódiumjáték, vers, próza… egyaránt sajátja volt. Mesejátékok közül Lázát Ervin: Gyalogcsillagjában, a Grimm testvérek Csipkerózsikájában, valamint Csetényi Anikó: Varázsitalában játszott szerepei voltak emlékezetesek. Vérbeli komikai vénáját csillogtatta Zilahy Lajos: Házasságszédelgőjében, Görgey Gábor: Nyugalmas házában és nem utolsósorban Rejtő Jenő: Jutalomjáték című bohózatában. Ébert Tibor: Agamemnon drámájában volt módja megmutatni drámai tehetségét. E felsorolásból nem hagyható ki kirobbanó sikerű kedvenc magánszáma, Karinthy Frigyes: A te férjed című monológja, amiben számtalanszor bizonyította kivételes tehetségét.

Méltán nyerte el két ízben is a társulat által alapított és kimagasló művészi teljesítményt elismerő OSKARÍNA-díjat 1999-ben, illetve 2007-ben.

Sajnálatos módon gazdag színészi pályafutását nem tükrözi kívánatos részletességgel a személyéről készült Internetes oldal. Negyven év művészi munkásságának felkutatott adatai, fényképei, nyilvánvalóan csak töredékei a teljes pályaívének. A meglehetősen szűkmarkú dokumentáció ellenére közönsége, ismerősei, barátai emlékezetében továbbra is élnek és hatnak alakításai. Szántó Éva honlapja: klikk ide

Nem titkoltan megszállottja volt a színháznak. Szabályosan benne élt a budapesti színházi világ vérkeringésében, aktív időszakában minden előadást látott, mindenről tudott. Személyesen ismerte minden budapesti színház nézőtéri felügyelőjét, jegyszedőjét, akik révén estéről estére ott ült valamelyik előadáson. Halálos biztonsággal jósolt meg előre sikereket és bukásokat. Biztos forrásként lehetett számítani véleményére, melyik az a darab, amit feltétlenül és okvetlenül meg kell nézni!

Tizenegy évvel ezelőtt ünnepélyes körülmények között búcsúzott el a színpadtól. 2018 március 19-én átigazolt az égi társulatba. Jól jártak az angyalok, nem mindennapi talentum fellépéseit élvezhetik ezentúl.

Nyugodj békében kedves Éva!

A Hevesi Sándor Színtársulat nevében

Rácz Ferenc