EGY KAPCSOLATFELVÉTEL MARGÓJÁRA

Jelentős dolgok sokszor a véletlennek köszönhetően jönnek létre! – mondhatnám született bölcsességgel, derűs eleganciával, nemes egyszerűséggel, vagy csupán azt remélve, hogy az olvasó felkapja a fejét: mi van?

Pedig igen! És itt most a bizonyításhoz – nem különben a megértéshez -, a tények felsorolása következik.

Bő nyolc éve, 2013-ban, csatlakoztam a Hevesi Sándor Színtársulathoz, melynek részletes históriáját, ezen írástól lefelé görgetve „Szerző vagyok a Hevesinél” címet viselő elaborátumom tartalmazza. Ami onnan most ide kívánkozik, hogy e nagyon szűk évtized alatt, tizenkét színdarabot, és ugyanennyi jelenetet írtam a Társulatnak. (Zárójelben teszem ide rosszindulatú kritikusaim minden alapot nélkülöző meggyőződését, mi szerint egyes műveimet olvasva, azokból tizenkettő egy tucat.)

Az a fixa ideám támadt, hogy az említett színműveket tán érdemes lenne könyvalakban is megjelentetni. Ennek érdekében szerkesztettem, formáztam, „nyomdakészre tettem”, ahogy jobb körökben -ahová én nem vagyok bejáratos -, mondani szokták. Ám addig is, míg papíralapú álmom megvalósul, úgy döntöttem, hogy az egészet, úgy ahogy van, beküldöm az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárába (MEK), így az érdeklődők számára azonnal elérhetővé válik. (Különösen, ha ide is leírom a hozzáférés linkjét: https://mek.oszk.hu/22100/22197)

Minden, amit eddig leírtam, azt volt hivatott bevezetni, ami most következik.

Felidézem zseniális nyitó mondatom – melynek klasszikussá avatását kezdeményezni fogom, ha kiderül, hogy hol lehet! -, vagyis, hogy „A jelentős dolgok sokszor a véletlennek köszönhetően jönnek létre!” Mert mi az, ha nem véletlen, hogy lakóhelyemtől légvonalban mindössze 45 km-re, valaki, azon a szerencsés napon, mikor felkerültek műveim a MEK gyűjteményébe, éppen egyfelvonásos színdarabokat keres. Mert ez a valaki nem akárki volt, hanem Kovács Tímea a jászfényszarui „Fortuna Együttes” és a „Tóalmási Titánok” színjátszócsoport vezetője, rendezője. Az is lehet véletlen, hogy a kereső az én virtuális könyvemet dobja fel találatként. A színdarabjaim elnyerik Timi tetszését. (Na, ez nem véletlen – jelentem ki nem kevés önhittséget mutatva.) Kutatni kezdi a szerzőt, hogy felvegye vele a kapcsolatot. Nem áll rendelkezésére más, mint egy e-mail cím, amely a Hevesi Sándor Színtársulat honlapján lelhető fel. Ír egy levelet a színtársulat vezetőjének Rácz Ferencnek. Ebben már felmerül egy estleges együttműködés ötlete a két társulat között, de az elsődleges cél, hogy én, mint szerző, hogyan viszonyulnék ahhoz, ha egyik darabomat bemutatnák. A levél Feri levelező programjának a Spam-jei között landol. És itt jön a legnagyobb véletlen. A címzett – egyébként nem megrögzött szokása! – megnézi a mappa tartalmát. Továbbítja nekem.

Innentől már nincsenek véletlenek. Többszöri levélváltás után 2021. szeptember 4-én Rácz Ferivel Jászfényszarun – Kovács Tímea meghívására – megtekinthettük a Fortuna Együttes, Schwajda György A rátóti legényanya című tragikomédiája bemutató előadását. A két társulat kapcsolatfelvételének első állomásán túl, engem az is érdekelt, hogy milyen kezekbe kerül a színdarabom, ha műsorra tűzik. Röviden: jó kezekbe. Az előadás a helyi művelődési ház színpadán, kellemes környezetben, néhány valóban kiemelkedő színészi alakítással, igazi színházi élménnyel szolgált ki minket. Ez mindenképpen Kovács Timi rendezői munkáját dicséri. A produkció utáni, fogadásnak is beillő beszélgetésen Rácz Feri beszélt a Hevesiről, bemutatva a társulatot, a repertoárunkat, s arról a fogadtatásról, ami a jászfényszaruiakat várhatja szeptember 25-én a Láng Művelő

dési Központban, ahol ugyanez a színdarab kerül előadásra. A rendezők szakmai (Hatszemközti, mert én is részese lehettem) megbeszélésén már egyéb részletkérdések átbeszélésére is sor került, Feri jobbító szándékú észrevételei kedvező fogadtatásra találtak. Nagyon jó érzésekkel, s a mielőbbi viszontlátás reményében indultunk haza.

Szeptember 25-én került sor a vendégjátékra. Általános véleményünk volt, hogy egy sokkal pergőbb, a játékot illetően letisztult, s az egyéni teljesítményekben is parádésabb előadást láttunk, mint a bemutatón. Ez nem a premier visszamenőleges leértékelése, hanem az a színházi alapvetés, hogy egy előadás (Amely Feri barátom tapasztalati mondása szerint soha nem készül el a bemutatóra) minél többször kerül színre, annál jobb lesz. A produkciót követő beszélgetésen – melyen a Hevesi néhány társulati tagja is részt vett -, igazán jó hangulatú eszmecsere zajlott a résztvevők között. Szó esett az előadásról, az együttműködés lehetőségeiről, az amatőr színtársulatok helyzetéről, fellépésekről, s néhány felidézett anekdota színesítette, fokozta az egyébként is vidám hangulatot.

De hogy keretes legyen ez az írás. A jelentős dolgok ugyan sokszor a véletlennek köszönhetően jönnek létre, de eredményességüket csak a tudatosság garantálja.

Rajtunk nem fog múlni.

Hámori István Péter