Meglepetéspartivá változott az évadzáró társulati ülés

Mint minden évben rendesen, idén is sor került a szokásos társulati ülésünkre. Ez alkalommal azonban az események nem a szokványos menetrend szerint követték egymást. Túlzás nélkül állíthatjuk egyik meglepetés követte a másikat. Váratlan fordulatok tarkították az összejövetelt, nem kis izgalmat okozva az „összeesküvők”, a beavatottak és a kívülállók számára egyaránt.
Kezdetben ugyan minden az eredeti terv szerint alakult, mármint a rendezőnk, Rácz Ferenc szemszögéből nézve. Az általa megtervezett társulati ülés napirendjén az alábbi pontok szerepeltek:
1. A Démoszthenész Thália Pódium vendégjátéka.
2. Viszontválaszként „Az élet, mint olyan…” című műsorunk három jelenetének bemutatása.
3. A szokásos évadértékelő rendezői hegyi beszéd (visszafogottabbra tervezett kivitelben, tekintettel a meghívott kívülállókra, rokonok, barátok, ismerősök…)

4. Szolid eszem-iszom, dínomdánom, kötetlen csevej, laza disputa a jelenlévőkkel.
Az első napirendi pont még annak rendje és módja szerint zajlott. A Démoszthenész Egyesület (a legkülönfélébb beszédhibával, beszédzavarral küzdő embereket és azok segítőit tömörítő országos szervezet) keretében immáron 5 éve működő Thália Pódium tagjai – akiknek életét szintén rendezőnk igyekszik megkeseríteni – vendégjátékával kezdődött a rendhagyó este. Az „Etűdök” címmel bemutatott produkciójuk méltán aratott sikert, a meghívott vendégekkel kibővült nézőközönség körében. A két újonc – Makó Vera és Róna Tamás – jelenetét többször szakította félbe a jóízű nevetés. Szikszai Feri által elmondott Hobby ballada is elismerő fogadtatásra talált. A már rutinosnak számító törzstagok: Vajda Zsófi és Kiss Csaba által játszott zárójelenet azonban csaknem kudarcba fulladt. Az angol abszurd humorra meglehetős élénkséggel reagáló közönség valósággal „szétröhögte” a jelenetet.

És itt, ezen a ponton borult fel az eredeti terv. A színpadi fegyelemhez szokott rendezőnk egyre növekvő elképedése és zavara jelezte: kezdenek kicsúszni kezéből az események, s néhány korábbi zavaró momentum, érthetetlen, furcsa, gyanús körülmény egyszerre csak összeállt, s villámcsapásként sújtottan fogta fel: rút ármány áldozatává vált! Demeter Laci, mint fő „bajkeverő” rutinos magabiztossággal szerelte le Rácz Feri aggodalmaskodó megjegyzéseit, terelte el figyelmét, hárította el a társulat egyes tagjai felé szóló utasításait. Amikor is a rendező úr már kissé idegesen kérte számon Kiss Dettin, hogy a kezdés előtti pillanatokban miért nincs még jelmezben, miért ténfereg itt a nézőtéren, Laci bevitte neki a kegyelemdöfést:

– Ferikém, te csak ülj le nyugodtan ide erre a székre és próbálj meg lazítani!

S nyitószámként rögvest elénekelte az egykor oly népszerű és közismert Hofi slágert.
A társulati tagok nem kevés önelégültséggel és elégtétellel nyugtázták, hogy a mindig magabiztosnak és határozottnak mutatkozó rendezőjük, zavarodottan, bárgyú mosollyal, megcsalatottan, rezignált beletörődéssel ül, megadva magát az elkerülhetetlen végzetének.

Tudományos borkóstoló (Morvai Pali)

Karinthy Frigyes: A hang (Renge Lidi)A kívülállók számára Demeter Laci szolgált magyarázatul. Társulatunk rendezője ebben az évadban kerek évfordulóhoz érkezett: pontosan 50 évvel ezelőtt 1962 őszén – gyerekszínészként – lépett először színpadra.
Ennek megünneplésére titokban szerveződött meg ez a köszöntőnek szánt meglepetés parti, melynek középpontjában a társulat tagjai egy suttyomban összeállított műsorral kedveskedtek az ünnepeltnek. Kiss Detti és Demeter Laci ének kettőssel, Morvai Pali „Tudományos borkóstolással” Renge Lidi és Furka Előd, Karinthy Frigyes: „A hang” című jelenével, Szalai Cintia egy Heltai verssel, Komornik Andris (Moliere) pedig „Az állva maradás jogával” szórakoztatta a jelenlévőket és lepte meg az ünnepeltet. Igazán figyelmes gesztusként a távollévő Viola Péter alábbi köszöntő sorait Morvai Pali ismertette.

Kedves Feri!
Elnézésedet kérem bárdolatlanságomért – tudom nem szép dolog levélben köszönteni valakit, főképp egy színjátszó körben kirívó bűn ez, de mentségemre szóljon, hogy a jó ügy érdekében vagyok távol. Igaz, nem én találtam fel az internetet, de miattam válik egyre szebbé, jelenleg is ezen ügyködöm.
De nem erről akartam írni, hanem elsősorban a háláról.
Hálás vagyok, amiért egyáltalán itt lehettem közöttetek. Nem volt egyszerű időszak nekem az utóbbi év, de a keddi próbák mindig üdítő színfoltok voltak a rohanós hetekbe építve. Millió vidám pillanatot szereztetek nekem, jó érzés volt együtt játszani ezzel az illusztris csapattal.
Hálás vagyok a profizmusért – amely néha ugyan megbicsaklani látszott a jóvoltunkból – de a törekvés, a szándék és a gyakorta észrevehetetlenül, néha láthatóbb módon gyakorolt szakértelem mindig meghozta a gyümölcsét – a sikert, amiért szintén igazán hálás vagyok. Mindig is szerettem a tapsot, a nevetést, az együtt örülést, ami elengedhetetlen és örömteli velejárói voltak a megnyilvánulásainknak.
Hálás vagyok, mert együtt dolgoztunk a honlapon, remek volt, hogy minden ötletemre nyitott voltál és jól esett látni, hogy lelkesedsz érte, szinte annyira, mint én.
Hálás vagyok az elismerő szavakért, és az építő jellegű kritikáért is. Sokat fejlődtem általad egy olyan hobbimban, amit sosem vettem elég komolyan ahhoz, hogy magamtól idáig jussak, ezáltal az önbizalmam is nőtt, sőt a munkámban segítségemre volt a „színpadképes megjelenés” követelményeinek alkalmazása.
Hálás vagyok az új szempontokért, amik a darabokról, jelenetekről alkotott véleményed nyomán formálódtak bennem, az elgondolkodtató műsor összeállítások, jól választott műsorszámok igazán hatást gyakoroltak rám is, nem csak a közönségre.
Nagyon nagyra becsülöm azt a munkát, amit immáron húsz éve töretlen lelkesedéssel művelsz, humorral, jókedvvel, odafigyeléssel, rászánással. Így kell működnie egy jó színjátszótársulatnak.
Most egy időre búcsúzom a társulattól, de ez csupán jelképes dolog, és ez az, amiért a leginkább hálás vagyok: ide tartozónak érzem magam.
Viola PéterMindennek fényében kívánok neked a továbbiakban is jó egészséget, sok sikert és kitartást, gratulálok a díjhoz és legszebb reményeim szerint mindenképp együtt játszunk még a jövőben!
A többiről majd – ahogy oly sokszor ígérted – szót ejtünk az őrszobán.

Baráti üdvözlettel és szeretettel:
Viola PéterZavarban a rendező! (Rácz Feri - Demeter Laci) Budapest, 2013. június 7.

Az est további történései a kiadott napirendi pontok szerint zajlottak.A krónikási hűség kedvéért rögzíteni kell: az évenként megítélt Oscarína-díjat idén a társulat önkényes határozata alapján Rácz Ferenc vehette át.

Évadnyitó társulati ülés: 2013. szeptember 3. 18.00 óra.