Megújuló otthonunkban

Házavató gála a LÁNG-ban!

A közhiedelem szerint a 13, nem kimondottan szerencsét hozó szám. Különösen érvényes ez a színház világára, ahol számtalan babonás szokás, íratlan szabály határozza meg a színészek mindennapjait. Mi most mégis megkísértjük a sorsot! Lesz, ami lesz, dacolva az előítéletekkel sutba dobjuk minden babonás félelmünket és… csak azért is!

Tesszük mindezt túláradó örömünkben, egekig szárnyaló boldogságunkban, határtalan lelkesedésünkben, a beteljesülő remény mámorító állapotában!

Annyi nélkülözés, hányattatás, viszontagság kényszerű megalkuvó kompromisszum után végre hamarosan felvirrad a nap, egy új, reményteljes időszak kezdete: megnyitja kapuit az újjáépült, szépült otthonunk a LÁNG MŰVELŐDÉSI KÖZPONT!

Véget ér egy nélkülözésekkel teli, ínséges időszak, s végre-valahára ismét komfortosabb, valóságos színpadi milliő közegében létezhet társulatunk.

Nagy reményekkel, grandiózus terveket dédelgetve szándékozunk birtokba venni, belakni új otthonunkat.

De az első szó a köszöneté! Hála és őszinte köszönet mindazoknak – a mecénásoktól az építőmunkásokig terjedő skálán minden szervezetnek és személynek – akik érdemben hozzájárultak ennek a csodálatos épületnek az újjászületéséhez! Nem tagadhatjuk meg köszönetünket a Magyar Szakszervezeti Szövetség illetékeseitől sem, akik rendszeres játszási- és heti próbalehetőséget biztosítottak számunkra – nagyvonalúságról tanúskodva – ingyen és bérmentve.

Bizony ne tagadjuk – mint ahogy a mellékelt kép is bizonyítja – igencsak ráfért már egy alapos „ráncfelvarrás” az épületre. Télvíz idején gyakorta tartottunk télikabátos próbákat a kazánház rakoncátlankodása okán. A színpadi tér enyhén szólva “lelakott”, lepusztult állapota, annak technikai puritánsága a színházszerű játék lehetőségét már igencsak megnehezítette.

De hagyjuk a múltat! Örkény István örökbecsű egypercesét idézve: „Nézzünk bizakodva a jövőbe! És már nem is száztíz-száztizenöt évet kell várni, hanem csak négy hónapot, hogy egy nagyszabású házavató gála keretében az MSZOSZ-díjjal kitüntetett Hevesi Sándor Színtársulat ismét felléphessen és megmutathassa magát kedves otthoni közönségének!

És itt kell sort kerítenünk a már említett 13-as szám magyarázatára. Mi sem természetesebb, mint hogy repertoárunkból az elmúlt évek egyik legsikeresebb produkcióját tűzzük műsorunkra, „Az élet, mint olyan…-t”, Radványi Ervin szerzői estjét.

Csakhogy!

Az egész darabot nem játszatjuk el, hiszen az valamivel több mint egy óra, cirka 76 perc. (7+6, az testvérek között is 13!) Ami pedig a teljes darab angyalföldi bemutatását illeti, arra remélhetőleg sort keríthetünk az új pódiumszínpadunkon még ez év folyamán valamikor. Hogy stílusosak legyünk: mondjuk október 13-án szombaton, vagy november 13-án kedden. Ez utóbbi amúgy is próbanap.

Továbbá.

A gála jellege, – a számos fellépő csoport – miatt az egyes produkciók nem haladhatják meg a maximum 13-15 percet. Ki kell tehát választanunk Radványi Ervin szerzői estjéből egy jelenetet – nyilván a legütősebbet, a legnagyobb sikerrel kecsegtetőt – ami értelemszerűen a zárószám lesz, a „Vartyogó mocsarak”.  Ennek a jelenetnek a játékideje – ha gyorsan, tempósan játsszuk, akkor uszkve belefér a megadott időkeretbe. Megjegyzendő, hogy ezt a produkciónkat eddig pontosan egy tucatszor játszottuk, vagyis ezen a gálán kerül sor tizenharmadik alkalomra. Ebben a jelenetben társulatunk tíz tagja lép színpadra, ám ha ideszámoljuk azokat is, akik nélkül e produkció nem kerülhetne színre, vagyis a szerzőt, a rendezőt és nem utolsósorban a színpadtechnikust, akkor ez ugyebár összesen megint csak 13. Az már csak hab a tortán, hogy a tervezett Házavató gála napja a hírek szerint június 3-a, vagy 10-e lenne. 3+10 az ugyebár 13!

Ennyit a tizenhármas szám bűvöletéről.

Nincs más dolgunk, mint készülni becsülettel erre az ünnepi pillanatra és számolni a napokat, hogy vajon mennyit kell még aludni addig?

Sajnos még többet, mint tizenhármat!

 

Rácz Ferenc

a társulat rendezője