Megtörtént!
Túl vagyunk rajta!
Így utólag, visszatekintve eszméltünk rá: mekkora fába vágtuk a fejszénket ezzel a gálaműsorral!
Valóban. Magam sem emlékszem rá, hogy ilyen sokrétű, összetett, nagyszámú szereplőgárdát felvonultató, technikai értelemben is szerteágazó feladatokkal tarkított produkciót valaha is színpadra állítottunk volna. Szerénytelenség nélkül állíthatom: fejszénk nem csorbult ki, s hogy további kéziszerszámos hasonlattal éljek, – a bicskánk is épségben megúszta, nem törött bele a megvalósításba.
Sőt!
Mondom sőt! Ennyi örömteli megelégedett hangot tán megengedhetek magamnak annak ellenére, hogy jól tudom: egy produkció nyilvánosság előtti magasztalása, a hozsannázó hangok nem tartozhatnak a rendező hatáskörébe, korántsem azért mert úgymond non comme il faut, egyszerűen azért, mert a történtekben meglehetősen érintett, ergo kellő objektivitása hiányában arra nem lehet alkalmas! A rendező ez esetben legyen szerény és mértéktartó! A kritika, a bírálat, az elismerés a független kívülállók dolga.
Mint ahogy a szépszámú jelenlévők, a telt házas közönség (300 férőhely) soraiból meg is tették azt jó néhányan. Elmarasztaló, kritikai észrevétel több ízben csupán a gálaműsor időtartamával kapcsolatosan fogalmazódott meg. Hááát igen… 18 óra 6 perckor sötétült el a nézőtér, és 21 óra 50-kor csendesedett el a közönség hosszan tartó tapsvihara. Ez ugyebár 224 perc összesen, vagyis 3 óra 44 perc. Ám ha a cca. 20 perces szünettel nem számolunk, úgy a tiszta játékidő “csupán” 3 óra 20 egynéhány percre rövidül.
Nincs apelláta. A számadatok felől nézve meg kell hajolnunk a kritika jogossága előtt. Másfelől közelítve azonban – egy kis magyarázkodó kitérővel – engedtessék meg nekem, hogy megvédjem a történteket. Magyarázkodásomat alátámasztom a pszichológiatudomány által közismert effektus törvény egyik folyamodványának idecitálásával, amely így szól: „A dicsérő szót akkor is hajlamosak vagyunk elfogadni, magunkévá tenni, ha nem minden tekintetben objektív, a kritikai észrevételeket pedig hajlamosak vagyunk visszautasítani még akkor is, ha azok minden tekintetben objektívek, helyénvalók!” Vagyis életbe lép az egészséges én-védelmi mechanizmus, tehát áthárítunk, kompenzálunk, azaz kiegyenlítünk… stb.)
Magam is ekként cselekszem. Kiegyenlítek, azaz alkalmazom a jól bevált „igen, de…” technikát: igen elismerem, hogy kicsit hosszabbra sikeredett, de, minden kritikai hang igyekezett gyorsan hozzátenni, azért nagyon jól szórakoztunk. Na, ugye! Áthárítok továbbá. Tessék észrevenni: nem azt mondtam két bekezdéssel ezelőtt, hogy meg kell hajolnom a kritika jogossága előtt, hanem többes számot használtam, hajolnunk írtam, vagyis nagyon ügyesen áthárítottam a felelősségem egy részét a másokra.
Komolyra fordítva a szót! Tényleg nem áthárító szándékkal osztom meg ezzel kapcsolatos dilemmáinkat.
Egyetlen egyszer adatik meg mindenki életében, hogy méltóképpen megünnepelje 60. születésnapját. Különösen érvényes ez sok embert érintő közösségekre, így a mi társulatunkra is. Köszöntőmben hivatkoztam is a nagyérdeműnek erre: több mint 170 kollégát foglalkoztatott a csoport egy emberöltő alatt, közel 650 előadást, 85 bemutatót tartott.
Mindezeken túlmenően néhány alapvető igénynek is eleget kellett tenni. Nevezetesen:
- minden társulati tag lépjen színpadra;
- ezen túlmenően kapjon szereplési lehetőséget néhány korábbi emblematikus társulati tagunk is;
- a műsor adjon viszonylagos áttekintést, hű képet a társulat 60 évéről, repertoárjának, műsor-politikájának felvázolásán keresztül;
- legyen szórakoztató, emlékezetes, mind a közönség, mind pedig a fellépők számára;
- igazodjon az adott színpadi technika lehetőségeihez, ugyanakkor látványát tekintve legyen méltó az esemény rangjához.
A feladat tehát adott volt. Hogyan adjunk számot erről a hatvan évről, röviden tömören, de mégis áttekinthető, élvezető és főként szórakoztató módon a fentiekre is tekintettel?
Ami történt, megtörtént! Immáron történelem. Az előkészületek, a tervezés, a szervezés, az egyeztetés, szerkesztés, a próbafolyamatok viszontagságairól, a technikai nehézségekről szó se essék. Ez hétköznapi velejárója egy produkció megszületésének. Ami megmarad az a függöny mögött és előtt történtek feszült izgalmának az emléke, a lubickoló szerepjáték társas öröme, a boldogságos egymásra találások és összeölelkezések megható mozzanatai. A „hic et nunc”, vagyis az illékony „itt és most” végtelenbe nyúló pillanatának semmihez nem hasonlítható eksztatikus boldogsága, a kipirult örömteli könnyes szemek, az egymásba kapaszkodás megható látványa.
Köszönet érte minden résztvevőnek, fellépőnek, alkotónak, háttérmunkásnak, szervezőnek, támogatónak és segítőnek egyaránt.
Végezetül kommentár nélkül néhány reagálás:
Gratula, még sok szép évet drága Hevesi!
Várhegyi Laci
Váradiné Paunoch Judit
Mindenkinek GRATULAAAAAAAAAAAA…….. együtt és külön-külön is… (Ebbe a sikerbe beleértendők a háttérben munkálkodók is!)
Pussssssz, Jutka
Drága Feri!
Köszönöm a tegnap esti élményt, nagyon jól éreztük magunkat!
Időt, munkát, energiát nem kímélve tettetek ki maximálisan magatokért e jeles évfordulón.
Kívánok Neked és az egész társulatnak még további évtizedeket ilyen aktivitásban, sikerekben, mindenki örömére!
Millió puszi, ölelés!
Kiss Rita
Kedves Rácz Ferenc!
Köszönjük szépen a képeket, és gratulálunk a sikeres gálaműsorhoz!
Üdvözlettel:
Kristóf Ágota Gina
kulturális szervező, népművelő
A LÁNG Művelődési Központ honlapján megjelent tudósítás
A Hevesi Sándor Színtársulat 60. jubileumi gálaműsorát 2018. október 27-én, szombaton 18 órai kezdettel tartotta a Láng Művelődési Központ színháztermében. Nagyon Boldog Születésnapot kívánunk a Színtársulatnak, és gratulálunk a színvonalas és rendkívül jól szerkesztett műsorhoz! Továbbá köszönjük Budapest Főváros XIII. Kerület Önkormányzatának a támogatását, mely nélkül ez a műsor sem jöhetett volna létre!
A gálaműsorról készült képanyagot az alábbi linken tekinthetik meg:
http://hevesiszintarsulat.hu/galeria/kepgaleriak/nggallery/galeria-oldalon-megjeleno/60-%C3%A9ves-a-HEVESI—g%C3%A1lam%C5%B1sor
Fotókat készítette: Favics Péter fotóművész.
Budapest, 2018. november 1.
Rácz Ferenc
a társulat rendezője
