Vidák Szilvia

A társulat tagja: 2021-től jelenleg is
Budapesten születtem, ezért mindig egy városi lány voltam, bár szívem mélyén valamiért a vidéki élet gyönyöre a természet illata mindig vonzott. Sport tagozatos iskolába jártam, majd tanulmányaimat az egészségügy területén folytattam, ahol sok mindent megtapasztaltam. Bátran kimondhatom jó emberismerő vagyok., Ebben az iskolában lehetőségem nyílt arra, hogy színjátszókörbe játszhassak, szavaló versenyekre jártam, ahonnan mindig valami helyezéssel érkeztem vissza, aminek persze az iskola is nagyon örült. Imádtam a színpadon lenni és látni az arcokat, amikor a megszokott unalmas ünnepélyeket felváltotta egy izgalmasabb élvezhetőbb eladásmód, amit együtt a csapattal sikerült elérni. Mindig is tárasági ember voltam, könnyen barátkozom, elismerem ha hibázok és a kritikát is el tudom fogadni, persze olyan embertől, aki tényleg őszintén az igazat mondja építő jelleggel és nem csak a földbe akar döngölni. Érdekes, mert valahogy az a szerep jutott nekem, ebben az életben hogy akár hova megyek, bárkivel találkozom valami pozitív dolgot mindig csempészek az életükbe. Amolyan lelki szemetesláda voltam mindig. Nagyon szeretek viccelődni az életem része. Tanulmányai végén szerettem volna a színművészeti iskolába jelentkezni, de akkor féltem attól hogyha nem felelek meg akkor egy világ omlik össze bennem. Igaz a mondás miszerint ahogy öregszünk úgy lesz bölcsebb és tapasztaltabb az ember. Igy most 42 évesen úgy gondoltam belevágok lesz ami lesz, mert gyerekkorom óta ez volt a vágyam. Igy most ez lett az életem.
Örülök annak, hogy tagja lehetek a társulatnak és remélem nagyon sok örömet fogunk egymásnak okozni a közös munka során.