Visszavárunk Rita!

A lehető legérzelemmentesebb módon, pusztán tényszerű adatokra támaszkodva adjuk hírül: Kovács Rita társulati tagunk – alig egy évi tagsági viszonnyal a háta mögött – november elején megválik tőlünk. Egy ilyen esemény egyáltalán nem ritka egy színtársulat életében, főként egy amatőr státusú társulat mindennapjaiban nem. Ha nem is örvendetes, de érthető, különösen az utóbbi néhány évben tapasztalt megnövekedett jövés-menés. Nem is érdemelne egy ilyen távozás akkora figyelmet, hogy arról ilyen módon is megemlékezzünk, pusztán abból az okból sem, hogy csupán ebben az évben többen is szinte huzatos átjáróházként kezelték társulatunkat. Csak az utóbbi nem egészen egy esztendő alatt írd és mondd heten fordultak meg nálunk, s kaptak lehetőséget, szerepet. Újsütetű tagjaink távozásukat megélhetési, egzisztenciális körülményeik változásával indokolták.

Az amatőr státusú színjátszás az összes velejáró kötelmeivel, elvárásaival együtt is szabadidős tevékenység. Kinek hobby, kinek önmegvalósítás, kinek pótszer, pótcselekvés, kinek örömszerző élettér, kinek csupán ugródeszka a hivatásos lét irányába. Szóval sokféle motiváció, indíttatás, szándék ötvöződik eggyé, alakítva, formálva egy ilyen kulturális közösség  kohézióját.

Számos körülmény, de kétségtelenül az egzisztenciális létezés mindenkori viszonyai határozzák meg az ilyen típusú közösségi szerveződések működési viszonyait, színvonalát. Nincs értelme különösebben bizonygatni az oksági összefüggést az érintettek egzisztenciális viszonyai és egy ilyen csoport működésének stabilitási helyzete között. Nem panaszképpen, de kár tagadni, hogy az utóbbi évtized honi állapotai nemigen tették könnyebbé – hogy csak magunkról beszéljek – társulatunk működési körülményeit.

Ebbe a tehát nem rózsásnak nevezhető helyzetbe csöppent közénk – sikerrel kiállva a felvételi procedúra összes vegzálását – 2013 őszén Kovács Rita Palko & szamara 30kollégánk.  Igen rövid idő alatt kiderült, hogy remek vásárt csináltunk! Pillanatok alatt képes volt az erdők jóságos öregasszonyává átalakulnia és ezzel a szerepével debütált a “Palkó és a szamara” című mesejátékban. Szorgalma, munkabírása, s nem utolsósorban tehetsége révén egy év alatt több darabban illetőleg szerepben is volt alkalma színpadra lépnie. Összesen nyolc alkalommal lépett közönség elé az alábbi szerepekben: Részletesebben itt.

Vuharai Elemér: Palkó és a szamara – erdők öreganyja

Csetényi Anikó: Varázsital – Kalári, szobalány

Hámori István Péter: Karbid krónikák – Hancúr Gizella, tolmácsnő

Karinthy Frigyes: Két nő beszélget – Másik nő

Csetényi Anikó: Varázsital – Csibe királykisasszony

Szépen induló színpadi karrierjének további állomásait ezek a tervbe vett szerepei jelentették volna:

Görgey Gábor Nyugalmas ház – Gigi

Hámori István Péter: Legfőbb támaszunk a söntéspult (egyfelvonásos tragikomédia) – Zita úrnő

Hámori István Péter: Bogi királykisasszony (mesejáték) – Bogi

Zilahy Lajos: Házasságszédelgő (vígjáték) – Galambné, óvódásné

A fent felsorolt tervek sajnálatos módon ha meg is valósulnának, minden bizonnyal Rita nélkül kelnek életre. Társulatunk motorjaként, szívvel lélekkel odaadóan dolgozó Ritánk ugyanis bejelentette: másik városba költözik, s ott teremt otthont, épít jövőt. Lassan a magát harmadik-negyedik legnagyobb magyarok lakta városnak tudható, London polgáraként kezdi meg karrierépítő tevékenységét.

Nincs ehhez mit hozzátenni. Ha csak annyit nem: azért sem veszünk tőled könnyes, érzelmes búcsút Ritánk! Öröm volt együtt játszani veled, s nem mondunk le a veled való közös munka boldogságáról!

Visszavárunk Rita!

Visszavárunk - Kovacs Rita