Az elmúlt hetekben több alkalommal is tökéletesen szellemes és változatos gondolatokat sikerült fejben megfogalmaznom a tömegközlekedésen töltött áldásos percek alatt. Azonban ezek a szövegek, mire formát ölthettek volna, elillantak. Így hát egy rögtönzött és rám kissé jellemző bohém bemutatkozás következik. Ám mindezek előtt mindenki megnyugtatására szeretném leszögezni, hogy a színpadon a fentebb leírt feledékenységnek nyoma sincs. 
A színpadon szereplés gondolata mindig is nagyon foglalkoztatott, ám az első lépéseket ebbe az irányba csak az egyetemi éveim alatt mertem megtenni, de még akkor is nagyon félénken. Legnagyobb meglepetésemre az egyetemi társulat tárt karokkal fogadott engem és végérvényesen eldőlt, hogy a színház számomra szerelem az összes látásra. Az Egerben töltött egyetemi évek alatt és még kicsivel utána is tagja maradtam a Szuszogó Színháznak. Pár éves kihagyás után még szintén Egerben a Fátyol Színkörhöz csatlakoztam és két évig voltam tagja egy remek csapatnak.
Tavaly – újra átélve a húszas éveim elejét – kicsit elesetten költöztem fel Budapestre, új életet kezdeni. Az albérletek keresése után szigorúan második helyen volt egy olyan társulatot találni (nyugi, ekkorra már volt munkám), aminek tagjaként újra átélhetem a színpadra lépés varázsát, és azt a  csodás érzést, hogy egy fantasztikus társulat tagjaként, közösen hozunk létre valamit, amivel talán másokra is hatással lehetünk. Így találtam meg a Hevesi Sándor Színtársulat lehetőségét, vagy ez a lehetőség talált meg engem 2025 őszén.

A legfontosabb nekem, hogy nem csak idegenek vagy ugyanabba a társulatban lévő emberek vagyunk, hanem egy egymásra őszintén figyelő közösség, akik számíthatnak egymásra.