„Azért a boldogságért, hogy írónő vagy színésznő legyek, elviselném a hozzátartozóim ellenszenvét, a nyomort, a csalódást is, padlásszobában laknék, rozskenyéren élnék, szenvednék a magammal való elégedetlenségtől, tökéletlenségem tudatától…” (Csehov: Sirály – ZARECSNAJA, NYINA)

Talán én nem lennék írónő vagy színésznő, de megtudom érteni Nyina szavait Csehov tollából. A színház óriási boldogságot adhat a színésznek és a nézőnek is.
Nevettetni, szórakoztatni, esetenként megríkatni. Játszani, játszani, játszani… Tenni ezt maximális alázattal a színház és a publikum iránt. Ha a közönség csak egy pillanatra ki tud szakadni a mindennapi élet körforgásából, akkor nekünk már megérte.